Századok – 1878
THALLÓCZY LAJOS: I. Apafi Mihály udvara - II. 510
T1IA.LLÓCZY LAJOSTÓL. 515 Díszes zászlós kupákat s nagy ezüst korsókat kölcsönös ajándék fejében gyakran a lengyel királynak is küld Apafi. A kupákon kívül úgynevezett bogályok is divatosak (poli ál) ; ezekből jobbára sert ittanak. *) A pinczetokok, melyekbe a pinczemester a boros palaczkokat illesztő, jobbadán Segesvárt készültek. Ebéd után, törökös szokás szerént, vendég jöttekor fekete kávét kínálgattak. Apor a reggeli kávéról ugyan azt mondja,ka »valakinek azt mondottad volna: kell-e kávé, talán azt értette volna, kogy állj el mellőle« 2 ), de a jegyzékek szerint kis kávékoz való négyszögletű asztalkák említtetnek, melyek díván előtt állottak. Ebédet tiz órakor, vacsorát bat órakor este ettek.3) Télen 6 órakor már beesteledvén, nagy karos, káromágú ezüst gyertyatartókban fehér viasz-gyertyákkal világítottak. Díszlakomák alkalmával velenczei festett viaszgyertyatartók kerültek a táblára. Kővártt s Ebesfalván a fejdelmi méhtenyésztésből nyert viaszból öntötték a gyertyákat ; közönséges használatra megtette a fagygyú-gyertya, s a réz gyertyatartó is. A fagygyu a fejedelmi birtokkezelésnél nagyban használtatván, a gyertya s gyertyakészítés egész telepeket foglalkoztatott, mint Porumbákon. Lámpákat, öreg mécseseket is széltében használtak, olajat nagy menynyiségben a marmarosi városok felől szállítottak. A fejedelmi étkezés módja s annak szertartásait illetőleg röviden Aport követve, megjegyezzük, kogy a főszerepet a konyhamester játszta. »Az étekfogók előtt a konyhamester gyalog, a konyhamester előtt az asztalnok szerszámos paripán ülvén, hol ráró tollforgóson, hol darutoll, három száll levén medályban foglalva az süvegiben, úgy vitette az étket. Mikor az fejedelem ebédlő palotájához értek, ott az grádicsnál leszállott az lóról, gyalog úgy ment fel az étekfogókkal, lerakatta az étket, ott udvarlott míg vagy meleg étket, amint akkor nevezték, vagy az derék fogást el kellett hozni ; akkor térdet hajtván az fejedelemnek, az Apor 32 6. 1. 2) U. o. 321. 1. 3) U. o. 323. 1.
