Századok – 1878

Dr. MÁRKI SÁNDOR: Mangold L.: Világtörténelem ismertetés 456

TÖRTÉNETI IRODALOM. 457 midőn történetet óhajtana előadni, mesélgetésekkel töltenie az időt, beszélni farkasszopó királyfiakról s a mi ezer képtelenséget kigondolt a beteges phantasia. Legyen pragmaticus ; vonatkozzék el a történelemnek csupán hátteréül szolgáló költeményektől ; nyújtsa a tényeket úgy, a mint nyújtania kell, egyszerű, természetes nagyságukban, megtisztítva minden salaktól s megszabadítva a fölösleges czafrangoktól — és azután menjen a tömeg közé : majd meglátja, milyen bókokat nyer tanítványai szüleitől, a kik előtt a legifjabb, de kétségtelenül legnagyobb potentát — hogy nevet említsek, ha már nagy nevet kell mondanom —- a jó öreg Becker; ők annak a sallangjaira esküsznek. A mi az ő Prokrusztes-ágyába nem fér : anathema sit ! A közönség jelentékeny része még a történelem fogalmával sem jött tisztába ; kogyan hatolhatott volna tehát annak szellemébe? — Igazán megdöbbentő az a közöny, mely e tekintetben csaknem tizedünk elejéig uralkodott nálunk. Míg a hazai történelem irodalmában több remekműre hivatkozhatunk, — itt a legbágyadtabb elaléltság, vagy a leglelkiismeretlenebb üzérkedés sérti, boszantja szemünket. Egyes nagy nevek kiemelkednek az uralkodó sötétségből s egész korszakokat világítanak meg ; de ott is, a hol a nemes jóakarat ragadja magához az intéző tisztét, szinte elmaradhatatlan a botlás ; oly átalános a zűrzavar. — Az ókorra nézve elért nagy eredmények összegezői : Duncker, Curtius, Mommsen, részben vagy egészben, irodalmunknak is sajátjai lettek ; de nem épen a legújabb fordítások alapján, úgy, hogy helylyel-közzel őket is túlszárnyalta az idő. Mikor egy tudomány forradalmon megy keresztül, bizonyosan nehéz állása van oly nép értelmiségének, mely a másodkézből való merítésre szorul. Kénytelen az idegen nyelvekben keresni oltalmat, mert saját nemzete könyvkiadóinak a tapasztalat által megernyesztett buzgalmában nem láthat biztosítékot, hogy a tudós világban felszínre került újabb nézetek irodalmunkban is nyilvánúljanak. — Érzi, tudja, kogy egyoldalú lesz a nemzet történelmi tudata, ha az csupán 3200 • myriaméter múltjából táplálkozik, de nem talál módot, hogy az egész földfelület hajdanát helyes úton vonja ismereteinek körébe. Mindenütt az összehasonlításra való törekvést szemléli ; és az egybevető história eszméjéről le kell mondania. Nálunk előbb közönséget szükség teremteni a világtörténelem számára, fölébreszteni az érdekeltséget ; addig az idevágó nagy munkák csak arra valók, hogy a könyvkereskedőket boszantsák évzáró számadásaik készítésénél. S egyátalán remélhetnek-e nálunk elterjedést oly félig vitató irányú dolgozatok, melyek maguk is sorjával kagyják függőben a kérdéseket, ha mind-