Századok – 1878

Dr. MÁRKI SÁNDOR: Mangold L.: Világtörténelem ismertetés 456

458 TÖRTÉNETI IROD VLOM. járt Duncker, Curtius, vagy Mommsen is a szerzőjök ? — Követhetjük-e őket a meglepő részletekbe. míg nincs könyvünk, mely röviden és világosan tájékoztasson bennünket ez irodalom a csataterén, s mely eszünket a kételyek lidércznyomásától finomul fölmentve, mindenben arra figyelmeztessen, a mi a történelem positivuma, vagy legalább olyasúl mutatkozik ? Igazán nem élvezhetnék a csak magyarúl olvasók akadémiánknak az ó-kort tárgyaló legújabb kiadásait, ha végre nem használhatnának mellette egy segédkönyvet, mely minden ízében az újabb kutatások alapján áll, s mely nem másolat, hanem egy bíráló-tehetséggel fölruházott lélek önálló és erőt mutató nyilvánúlása. A czímlap kevesebbet sejtet, mint a mennyiről a munka elolvasása után meggyőződhetünk. Azt biszszük eleinte, kivonattal , vagy fordítással gyűlt meg a bajunk, mert a mű »dr. Müller Dávid kézikönyve nyomán« készült. De ez csak a beosztásra és az elbeszélés modorára vonatkozhatik. Mangold az eredetit mindenütt bővítette, minden fejezet változást szenvedett s akárhányat egészen újra szerkesztett. Ezt a könyvet tehát nem »fordította«, hanem »irta« Mangold Lajos. írta pedig középiskoláink, kivált a gymnasiumok felsőbb osztályai számára, s azért, hogy az egyetemi előadásokra vezérfonalat nyújtson. Főleg tanárjelöltek vehetik nagy hasznát, kiknek léte a vizsgálatokon idáig java részben Rotteck, Schlosser, Becker sokszoros betanítása körűi forgott s a tények kútfőszerű és kritikai ismeretére még sem tehettek szert, mert a források bemutatására azok nem fektettek súlyt. Pedig ezek nélkül nincs üdvösség a történelem kutatásában , a mi mégis minden szakembernek többé-kevésbbé föladata. »Az élőszót — jegyzi meg szerzőnk — és a gyakorlati útmutatást, a mint azt pl. a történelmi seminariumokban sajátíthatni el, könyv soha nem pótolhatja. De a mennyit a kútfők, a segédművek rövid bírálata, becsökre vonatkozó adatok és egy szóval amaz eszközök felsorolása, melyek bővebb és alapos tudást szerezhetnek meg, adhatnak, azt magában foglalja.« Magát e munkát iskolában való használatra nem oly könynyű ajánlani. A középiskolák növendékei még nem tudják megemészteni. E részben örvendve írhatom ide, hogy szerző e művéből kivonatot készít. Annál melegebben óhajtom, hogy Mangold művét, jelen alakjában, a magyar művelt közönség vegye, olvassa és tanúljon belőle ; mert nem vonakodom kimondani, a miről teljesen meg vagyok győződve, hogy az erre a magyar irodalom legújabb termékei közt legalkalmasabb, nem puszta repetitorium, hanem szoros értelemben vett munka. Ne vegye senki »ad hominem« bizonyítgatásnak, ha azt tanácsolom, hogy kritizálja meg