Századok – 1878

HUNFALVY PÁL: Sinkay G. Gergely krónikája - II. 446

TÖRTÉNETI IRODALOM. 457 megmaradt szolgálaton is könnyített volna. Erdélyben a parasztok sorsa keményebb levén mint Magyarországon, azt Sinkai leginkább onnan származtatja, mert Erdély elvált volt Magyarországtól. — Senki sem helyesli ma, s nem helyeselte azelőtt is, a parasztok sorsát, s a nemesség túlságos kiváltságait. Sinkai mégis sokról feledkezett meg. Először arról, hogy a magyar nemesség úgy Erdélyben, mint az anyaországban, nem volt nemzetiséghez kötve, hisz maga is mint rumun, vagy mint ramnes, nemes ember volt, tehát a nemesség minden kiváltságaiban részes. Hasonlóképen a parasztság sem járt semmiféle nemzetiséggel,a paraszt, magyar, tót, német, rumun lévén egyaránt. Aki, mint Sinkai, 1809-ben csak a rumun parasztok állapotján siránkozott, s nem általában bármely nemzetiséghez tartozó parasztokén, az félszeg, sőt tán még ennél is rosszabb politikus volt ; a ki pedig még 1869-ben, mint Papiu Ilarianu, vagy 1876-ban is, mint Obédénare az idézett munkájában, és szokás szerint a rumun, szláv és német írók, az elmúltról úgy beszéllenek, mintha még jelen volna, azok a históriát meghamisítják, s szántszándékkal gyíílöltséget támasztanak. Megfeledkezett Sinkai, s megfeledkeznek tisztelőji arról, hogy a milyen sorsú volt a magyar és erdélyi paraszt, olyan, talán még rosszabb sorsú volt akkor az oláh-, a lengyel-, s más országbeli paraszt is. A Sinkai tisztelőji megmondhatnák nekünk, hogy 1864-ig (midőn a földesúri szolgálat megszűnt) milyen volt a paraszt sorsa Oláhországban, különösen 1760. tájban? Egy bár tőlünk messzebb példát nem árt ide tennem, mely más tekintetben nagyon hasonló viszonyt mutat Erdélyországhoz. Itt t. i. a földesúr legnagyobb részint magyar, a paraszt legnagyobb részint oláh volt : Livországban a földesúr kivétel nélkül német, a paraszt pedig eszt és lett nemzetiségű volt. Az 1765-dik évbeli Rigai tartománygyűlés, a melynek határozatait a sz.-pétervári kormány törvénynyé tette, azt az elvet mondá ki : »Minden, a mije a parasztnak van, úgy mint ő maga is, az örökös urának (Erbherren) igaz tulajdona, a melylyel az szabadon, tetszése szerint, bánhat.« Ott akkor a zsellér és gyermekei adás-vevés tárgyai valának ; »Lostreiber (zsellér) und deren Kinder werden zuweilen verkauft, oder gegen andere Sachen, gegen Pferde, Hunde, Pfeifenköpfe u. d. g. vertauscht« ; die Menschen sind hier nicht so theuer, als ein Neger in den amerikanischen Kolonien. Einen ledigen Kerl kauft man für 30 bis 50 Rubel ; wenn er ein Handwerk versteht. Koch, Weber oder dergleichen ist, auch wohl für 100 Rubel ; eben so viel giebt man für Gesinde, d. h. für Eltern und ihre Kinder ; für eine Magd »