Századok – 1878

HUNFALVY PÁL: Sinkay G. Gergely krónikája - II. 446

452 TÖRTÉNETI IRODALOM selten mehr als 10, für ein Kind etwa 4 Kübel.« *) A telkes gaz­da, mint földes urának örökös tulajdona, mit szolgált és fizetett, apróra meg van írva kútfőmben. Hozzájárul, hogy Liv- és Észt­országban a földesúr és örökös szolgája protestánsok, tehát egy valláson vannak. Megemlítsem-e az úgynevezett Szent Oroszor­szágot, a mely az összes oláhság és szlávság előtt úgy áll, mint ígéret földje, s a melyben az orthodox tehát uralkodó hitű pa­rasztról csak 1861-ben hullott le az örökös szolgálat bilincse ? — Megfeledkezett Sinkai, s megfeledkeznek tisztelőji arról is, hogy az ő nemessége a magyar-erdélyi jus publicumnak, nem pe­dig Latium vagy Róma — nem tudom — micsodájának a föld­jéből nőtt ki, hogy tehát nagy történelmi és ethnographiai köz­bevetésnek kell lenni Romulus és Numa Pompilius meg Rákóczi György és II. József között. Hogy pedig Sinkai azt a nagy köz­bevetést, valamint más külömbségeket nem vett észbe, az világos tanúság arra, hogy inkább izgató mintsem historicus volt. 3. Nemzetiség. Krónikájában Sinkai, folytatja Papiu lla­rianu, nemcsak erdélyi ember, ő a két Dákiának minden részei­ből való román. Krónikája az összes rumunságé. Miron Costin­nál2 ) a román egység és nemzetiség fonala a római légiók (Er­délyből való) kivonulásával és a barbárok betörésével szakad meg ; Kantemirnél a Fogarasból és Mármarosból való leszállás­sal, a mely egyszersmind boldogtalan megoszlás : Sinkai ezeknél szerencsésebb, ő Traianussal kezdi meg a rumun históriát, s en­nek fonalát nem szalasztja ki a kezéből egész maga idejéig. Mun­kájában az az eszme uralkodik és tűnik ki minden lapján: mi latinok vagyunk, rómaiak, Traianus fiai ; Dákia a rumunoké. A legnagyobb eszmét, a mely Mihály vajdára méltó, az 1453-ki év­nél találjuk meg, a hol Sinkai Konstantinápoly elbukásáról így szól : »Dlugoss írja, hogy midőn Sz.-Margit ünnepe előtt, a len­gyel király Krakkóban megszállott, Sándor Moldova vajdájának levelei és követjei azt a rémes hírt hozák neki, hogy Konstanti­nápoly, a görögök fővárosa, a törökök által el van foglalva. Én is rémes hírnek mondom (teszi hozzá Sinkai), mert a török el­foglalás véget vetett őseink birodalmának, melyet azok sok vér­ontással s még több joggal a mi számunkra, a rumunok, mint unokáik számára, tartottak fenn, nem pedig a görögök számára, a kik azt jogtalanúl és csellel ragadák el tőlünk, sőt nevünket is, ') Topographische Nachrichten von Lief- u. Esthland. von Aug. Wilh. Hupel, II. Band. 219. 125—128. Riga, 1777. 2) Costin Miklós 1729. fejezte be Moldovának történeteit, a me­lyeket atyja Costin Mircm elkezdett volt. Lásd Roesler : Die Anfänge des walachischen Fürstenthums. Bécs, 1867. all. lapon.

Next

/
Oldalképek
Tartalom