Századok – 1878

HUNFALVY PÁL: Sinkay G. Gergely krónikája - II. 446

448 TÖRTÉNETI IROD VLOM. Sinkai Rómában a theologiát tanulta, úgy mint kevesen, mondja Papiu Ilarianu, mégis a traianusi oszlop s őseink emlékei jobban érdeklik vala. Sinkai tebát nem a végett tért haza Rómából, hogy előmozdítsa az uniót Rómával, hanem, hogy Traianus Dákiájának eszméjét felköltse. — Phokas császár, gyilkosság útján foglalván el az uralkodást s attól félvén, hogy a konstantinápolyi pátriárka meg találja fosztani a hatalomtól. Rómához fordúla s ennek pátriárkáját (Nagy-Gergelyt) Oekumenikusazaz universalis-nak, ismeré el. Ezt a czímet mai napig, a midőn ezt írom, úgymond Sinkai, tartja a római pátriárka. Bár ne tartotta volna meg, mert ez a czím bontotta fel a barátságot a keleti és nyugati egyházak között. — Sinkai vagy nem tudta, vagy nem akarta tudni, hogy az oekumenikus czímet a konstantinápolyi pátriárka már 587-ben használá, mit N.-Gergely — a ki maga evvel a czímmel nem élt, nagyon helyteleníte ; s hogy Phokas után a konstantinápolyi pátriárkák mindig így nevezek magokat. Ha tehát vétek van ebben a czímben, azt a konstantinápolyi pátriárkák kezdték meg. Kyrillus és Methodius nem veték magokat Photius (konstantinápolyi patriárka) alá, mi nem is csuda, ítél Sinkai, hisz azok nem görögök, hanem rumunok vagy oláhok valának, a traianusi colonusok közzűl valók. — Azt hiszem, a szlovén legendák épen annyira tanúskodnak a két szláv apostolnak rumuusága mellett, mint az erdélyi Belgrád ennek rómaisága mellett. Joannitus oláh-bolgár király 1202-ben elfogadá az uniót, de csak annyiban, hogy a római pápák elsőségét ismerte el, a többire nézve a régi hit mellett maradván. Ilyen unió kellett volna Orosz-, Lengyel- és Magyarországon is. Kár voit belé tenni a symbolumba ezt : »a filioque.« Sajnálja egyébiránt Sinkai, hogy a rumun-bolgárok ismét elállottak ez uniótól, mert az őket a szlávság ellen, kivált a görögség ellen, biztosította volna! — Tehát a bolgárok is rumunok. Az erdélyi protestánsság, Sinkai szerint, az oláhokra bocsátott isteni kísértés. » A felséges isten Isabella és fija által nyomorítani kezdé a rumunokat, a kiket azelőtt a pápa üldöztetett volt, hogy nem akartak lelki juhai lenni. A mit a múltban megmutattam, az most is (1810-ben), midőn ezt írom, igaz, hogy a püspöknek nincsen több hatalma, mint a mennyit neki Krisztus Ansicht, welche angesichts der widersprechenden Thatsaehen der Geschichte und des offenkundigen Mischlingstypus der Rumänen in der That sehr vieler Drohungen und Unhöfliehkeiten bedarf, um geglaubt zu werden).