Századok – 1878

Dr. CZOBOR BÉLA: Ipolyi: Beszterczebányai műemlékek ismertetése 432

TÖRTÉNETI IRODALOM. 437 Uoncli nevével kapcsolatosan fordúlnak elő a reájok vonatkozó okmányokban s mind a kétségbe vonbatatlanúl általa emelt fön­nebbi templomok berendezését analog alakításukkal igazolják. Ezen egyházak és falusi templomok idom-rokonságaiból a történeti adatok világánál merített alapos combinatiók után át­tér szerző a beszterczebányai templom ismertetésére. Mielőtt Donch lovag alakjától megválnánk, kiváló köszönetet kell sza­vaznunk Ipolyinak, hogy hazai műtörténelmünk homályos, elég­gé föl nem kutatott egyik korszakának, mely új műirányával mondhatni legszebb, műveltségi történetünk legérdekesebb nyo­mait hagyta hátra, ily tevékeny, áldozatkészségben és szellemi fönségben gazdag typusát világítá meg, mint középkori főuraink egyik kiváló jelesét, ki egyháza- és hazájáért sokat tett és fára­dozott. A beszterczebányai vártemplom műépítészeti kifejlésének és átalakúlásainak kimerítőleg tárgyalt leírása után az u. n. Sz. Borbála és Jeromos kápolnának ismertetését a helyreállítási munkálatokkal kapcsolatosan adja elénk szerző. E kápolna a bold. Szűz tiszteletére emelt beszterczebányai egyháznak északi oldalán épült a XV. század végső tizedeiben, Platth Miklós és neje Dorottya által alapítva, mint ez az 1477. és 1478-ban kelt búcsú-levelekből kitűnik. Ezen műirányaira nézve is igen díszes kápolna helyreállítása képezi Ipolyi előttünk fekvő epochalis művének fénypontját. A hossznégyszögü kápolna díszes gerinczekből alkotott csillagboltozata a késő csúcsíves korszak mesterkélt idomzatát mutatja, mely a kápolna szervezetével nem látszik szoros össze­függésben lenni. Erre utal a gyámkövek (Consoles) és az ívszárak összeszerkeztetése. Kiváló figyelmet érdemlők e díszes, mellszob­rokat képező gyámkövek, mint a kápolna nagy műbecsü alkotá­sai. A Storno kezeiből került jeles rajzok azon állapotban adják ezeket a mintfönmaradtak. Az első, Sz.-László magyar királyt, a második Sz.-Adalbert püspököt, a harmadik Sz.-Jeromos egyház­atyát, a negyedik toursi Sz.-Márton püspököt még mind lovagot, végül az ötödik Sz.-Imre magyar herczeget ábrázolja a szokásos ikonologiai jelvényekkel. A szobrok alakjai, öltözéke, az egész ki­vitel mind a realisticus irányú német mesterek vésőjére vallanak. Miután a gyámkövek száma eredetileg hat volt, tekintve a szen­tek megválasztását, az elpusztúlt hatodik csakis Sz.-István apos­toli királyunk szobrával ékeskedhetett. A restaurationalis mun­kálatoknál e körülmény irányadó volt, a mennyiben Storno Fe­rencz tervezete szerént — de bizonyára a tudós főpap útmuta­tása mellett — egy valóban remekül sikerűit gyámkő készült Sz.­István mellszobrával díszítve a fönnebbiek naturalisticus irányá-Századok. 1878. 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom