Századok – 1878
GYÁRFÁS ISTVÁN: Szeged város tört. írta Varga Ferencz ismertetés 279
284 TÖRTÉNETI IR OU A.T.0M. szebeni polgártól Szilágyi László szegedi bíró által elvett ökrei ára a királyi jövedelmekből kifizettessék. Ez adat folytán ki leliet pótolni a 176-ik lapon a bírák nevei között 1475. Zilágy-ot Szilágyi Lászlóra. Érdekesen rajzolja szerző, bogy e városnak a Hunyadi báz iránt tanúsított s maga Mátyás által kifejezett törbetleu ragaszkodását és hasznos szolgálatait e király kir. kegyének igen sok jeleivel viszonozta, úgy hogy »Sigmond nagygyá tette e várost, de e nagyságnak Mátyás adta meg az őt megillető dicsfényt,« »kinek közel 33 évi uralkodása alatt Szeged városa mind erkölcsi, mind anyagi tekintetben az ország főbb városai sorába küzdötte fel magát.« Utána Ulászló hanyatlást jellemző kora következett ; a fekete sereg Szeged vidékét pusztította, míg nem ezt Kinisi Halasnál szétverte ; 1498-ban Ulászló Szeged régi szabadalmait megerősítette, sőt Lathran nevű külvárosa részére országos és hetivásárt engedményez ; ily nevű városrész ma nem létezik ; de — bár szerző nem említi — Látrány falu ma is van Somogymegyében. (Fényes geogr. szótár 122. 168 1.) Ezután a pórlázadás felemlítése után, a mohácsi vészt követő septemberi pusztító török hadjáratról érdekesen emlékezik, midőn a szegediek a Tiszán át menekültek, a szept. 29-én bevonúlt török sereg számtalan juh elrablása, sok fogoly és zsákmány szerzés után a várost felégette, ez alkalommal a város főbírája a tanácscsal török fogságba került, Kopasz nevű szegedi polgár pedig a város régi pecsétjét a Tiszába dobta, honnét az 1 704-ben fogatott ki véletlenül halászok által. Az ezután következett belviszályok alatt, miután Jován pusztításától a város megmenekült, a Zápolya vagy magyar párthoz állott s lakosaiban megfogyatkozván, János király 1536. apr. 30-án több megyéknek megparancsolta, hogy a megpusztúlt Szeged városában letelepedni kívánó lakosokat ebben ne gátolják, azonban e város folytonos rettegésben élt; mit igazol János király 1538. aug. 6-ki rendelete, melyben több városoknak meghagyta, hogy a török elől netalán menekülő szegedieket szívesen befogadják. Majd 1540-ben Buda török kézre kerülvén, a lakosság félelmében a leggazdagabb polgárokból hódoló követséget küldött