Századok – 1878

KÁROLYI ÁRPÁD: Tököly Sebestyén megszerzi Késmárkot - III. 267

268 TÖK ÖL Y SEBESTYÉN MEGSZERZI KÉSMÁRKOT. kik vonzódtak hozzá, a maga részén tartsa, a mint azok hozzá is, a magyar helytartóhoz is folyamodtak Tököly ellen ; titkára, a késmárki származású Szontág Imre által még Ruber életében fondorkodott Késmárk elfoglalásában, csele azonban nem sikerűit.2) Nehezen tűrte, hogy szülővárosa (mert Lasky ott született,) s a szép uradalmak végkép elvesszenek rá nézve ; igyekezett lengyelországi javaiból is eladni, hogy csak Késmárkot kezéhez válthassa, ha ugyan van valami alapja annak az ügyetlen dictiónak, melyet egy egykorú későbbi alkalommal Lasky szájába ád.3) — Alig hallotta meg Ruber halála hírét, mintha azt akarta volna bebizonyítni, hogy a császár s Ruber aggodalmai Késmárkot illetőleg nem voltak alaptalanok, tüstént új ravaszságon törte fejét s csalárd tervét titkárával Szontág Imrével kifőzvén, Sebestyén úr kelepczébe kerítésére a húsvéti szent ünnepeket választotta. — Mikor már nagy nehezen, a kassai katonaság segélyével sikerűit a csel rosz következményeit elhárítni, Sebestyén úr az érdekes esetet maga írta meg per longum et latum mind Ernő főherczegnek, mind a császárnak.2) »Semmi képen nem mulaszthatom el, mint fölséged hü szolgája, hogy ne tudósítsam fölségedet mostani állapotomról s egyszersmind ne panaszolkodjam Lasky Albert uramra, a ki nekem adott hite és inscriptiója, ez ország jogai s törvényei és a jó szomszédság békéje ellenére csellel és fortélylyal oly dolgokat mert megkísérteni, a melyek először az isten, aztán fölséged ellen irányúinak s nagyban alkalmasak belzavar és polgárháború előidézésére, s mint ilyenek fölséged tekintélyének csorbulását, kisebbülését eszközölhetik. Jól tudja ugyanis fölséged, hogy Lasky uram Késmárkot, Savnikot a hozzájok tartozó jószággal több évvel ezelőtt bizonyos föltételek alatt Ruber uramnak s énnekem zálogba vetette, s bár a határidő régen letelt, szorgalmas kérésére az meghosszabbítva lőn. Most, hogy a javak visszaváltásának legutolsó terminusa is elmúlt, neki azonban pénze a Tököly egy későbbi levele 1584. jun. 28. 2) Wagnernél II. 304. 3) 1584. máj. 9. (secundum novum calcndarium,) ered. a bécsi áll. levéltárban.