Századok – 1878

KÁROLYI ÁRPÁD: Tököly Sebestyén megszerzi Késmárkot - III. 267

KÁROLYI ÁRPÁDTÓL. 269 kiváltásra nem volt : ravasz csalárd hajlamaitól vezetve egy oly »practicát« gondolt ki, a melynek útján nem tekintve azt, hogy szabad-e, nem-e, a javak birtokába ingyen juthasson.« »Először is elküldte hozzám ide Késmárkra titkárát, valami Szontag Imre nevü gonosz perversus és desperatus embert (a ki rosz lelkiismerete által kínoztatva már egyszer öngyilkossági szándékból tulajdon kútjába ugrott,) a ki velem ura nevében alkudozott, hogy a pénz felét vállaljam most el, a másik felére pedig bizonyos terminusig várakozzam. Midőn azonban a dolog nem sikerűit, arra kért, hogy legalább Ruber uram özvegyével beszéljek a batáridő meghosszabbítása végett.« »Később sógorát Fabianus Gallust küldé Szontág után ugyancsak a határidő meghosszabbítása iránt való alku czéljából, a kit a mint illett Késmárkon a várkastélyban tisztességesen fogadtam s meg is Ígértem, hogy ha Lasky uram azt az összeget is megfizeti, a melyért ő érette Bécsben kezességet vállaltam, kész vagyok sógorával együtt Ruber uram özvegyéhez elmenni s őt czéljai elérése tekintetéből erőmhöz képest segélyezni. Ezt énnekem Fábián szépen megköszönte s azt mondá, hogy sógorát jó indulatomról külön futár által értesítendi s egyserszmind tudtára fogja adni, hogy vagy maga jöjjön el, vagy őt Fábiánt lássa el a továbbiakra nézve a szükséges utasításokkal — kérvén engemet, hogy a választ várjam be. Hogy én ebbe beleegyeztem, Fábián tőlem eltávozott, egy szomszéd nemes emberhez vendégségbe ment s az éjet annál töltötte — de korán reggel kapunyitáskor behozta kocsiján az álruhába öltözött Lasky Albert uramat és senki által észre nem vétetve, a nevezett titkár házánál elrejté s azután, midőn már Lasky a városban lappangott, én pedig az egész dologról mitsein tudtam, hozzám küldött Fábián, hogy mivel választ kapott sógorától, ha időm engedi, hajlandó vagyoke őt elfogadni ? Én igennel válaszoltam. Erre eljött, Lasky uram levelét mutatván, mely a lengyelországi Krakón túl fekvő Scesnahorából volt keltezve, s melyben az állott, hogy az egész summa készen, útban van. Alkudozott velem, hogy az egész rám eső summát fölvegyem ; a mit örömest meg is Ígértem, sőt figyelmeztetém, hogy Ruber uram özvegyének is írjon, hogy az is eljöjjön, s ha mi'esik rá, az összeget fölvegye. — Másnap Lasky