Századok – 1878
BOTKA TIVADAR: Millenarium a magyar nemzet államiságának ezer éves fordúlójára - III. 245
BOTKA TIVADARTÓL. ' 263 rajzának, mert íme a besenyő lakföldet levezeti a Dunához és Disztrát, azaz Szilisztriát mint végpontot megnevezvén, onnét Sarkéiig, a kozárok váráig a Don partján, felviszi a besenyők országát. Ha már mindezen tájak és vidékek a magyaroktól a besenyők által elfoglaltatván, az egykori Lebediát és Atelkuzut képezték: ugy bizony a magyarok ezen két hazája becsületes két országnak beillett. És ki lehet azt is mondani, hogy Lebedia a Don, Dnieper,Bug,Feketetenger, megCherzon között elterült, Atelkuzu pedig a Dunába ömlő több folyó vidékét egész Szilisztriáig egy részről, más részről pedig az orosz-szláv és dunai bulgárok közti telepeket egész a türkökig vagy is Erdélyig számítá állományához. Ez dönti meg Hammer-Purgstal és követőinek véleményét Atelkuzunak a Yolga mellé helyezése iránt ; mert ha sem a lebediai, sem az etelközi magyaroknak, sem pedig az utánok következő besenyőknek nem volt a Volga mentében lakföldjük s birtokuk Constantin es. idejében (912 — 959.) a minthogy a hosszú idézetek szerint csakugyan nem volt : magától következik, hogy Etelközt a Volga mellékére tenni lehetlen, még pedig lehetetlen túl a legkeletiebb besenyő határ mögé tenni, holott inkább annak a legnyugotiabb besenyő határszéleken kellett feküdnie. Ezen logicát semmiféle folyóknak nevei, melyek hibásan lehetnek idézve, vagy hibásan átírva, nem ingathatják meg. Mivel a magyarok két utóbbi hazájának elveszése a besenyők rovására esik, czélszerű tisztább felfogás végett a válságos besenyő háborút egy egész kép keretébe szorítva előadni. Ezen hosszan tartó háború egy részt ugyan nagy szerencsétlenséget hozott a magyar fajra s valóságos katasztrófának tartható, mert kétszer tette hontalanokká és földönfutókká a legyőzött magyarokat, de azért is, mivel a nemzet erejét, mely már a nagy-magyarországi szakadás által tetemesen megfogyott, most ismét másodszor kettéválás által a pusztúlás szélére hozta ; azonban az enyészet mélysége előtt álló népmaradványra nézve azon nagy csapás az idők folyamában nagy szerencsére változott. Látni fogjuk, hogy a büszke győzők alig egypár nemzedékre terjedő hatalmaskodások után, önállóságukat nem bírván fenntartani, az általuk legyőzött magyarok vendégszeretetét és oltalmát veszik igénybe s a magyar nemzet testébe egészen beolvadván, a 18*
