Századok – 1878

BOTKA TIVADAR: Millenarium a magyar nemzet államiságának ezer éves fordúlójára - III. 245

264 MILLENARIÜM. történelem lapjairól elvesznek. Ha a besenyő háborúk, visszafordítva, a magyarok győzelmével végződnek, vájjon az enyészet sorsát nem ők fogták volna-e a besenyők helyett szenvedni ? s ezt annál bizonyosabban, mivel a sokkal hatalmasabb kozárok, volga-bulgárok, avarok szintén nem birták létüket a keleten fenntartani s végkép elenyésztek. A besenyő háborúkban tehát az ezeréves magyar államiságnak csírája el nem vitatható. Adtak-e a magyarok valami okot a besenyőknek ezen háborúkra, s adtak-e a kozároknak, kiknek minden hadjárataikban hív szövetséges társai valának, hogy őket a besenyők ellenében megvédeni ne akarják; e kérdésekre adatok hiányában felelni nem merünk. Minden körülmény a magyarok részén van. Ha a történelem hallgatása mellett mégis felteszszük azon esetet, hogy a magyarok, mint a kozárok szövetségesei részt vettek azon háborúban, mely a kozárok és besenyők közt kitört, akkor mutatkozik ok vagy érv a besenyők bosszújára a magyarok ellenében De ez csak prosuppositum. A kozar-besenyő háború nagy készülettel és elkeseredéssel folyott, mert annyi sok háborgás után, melyet a kozár állam a besenyőktől évenkint szenvedett, miután a Sarkéi vár sem tartóztatta fel őket becsapásaikban, most már élethalálra kellett folyni a küzdelemnek. Ha a kozárok már Heraclius császár segítségére a persák ellen negyven ezernyi sereget képesek voltak kiállítani, méltán feltehető, hogy most pro aris et focis még nagyobb hadat vezettek a gyűlölt ellenség fejére. Más részről a besenyők is oly erős népnek volt a byzantiak szerint ismerve, hogy egy scytha nép sem mert vele megmérkőzni ; ő róluk is tehát feltehető, hogy nem múlasztották el minden kitelhető erejüket a hadba vinni. Ha még hozzá teszszük, az uzok (kunok) és magyarok segéd hadait is : valóban most oly roppant tömegeknek kellett megjelenni a harcz mezején egymással szemben, mi a legvérengzőbb középkori irtó háborúkra emlékeztetett. A háborúnak, mint Constantin mondja, a besenyőkre szomorú kimenetele volt, a döntő ütközetet elvesztették s hazájukból kiűzettek, ennél kevesebb czélja nem is lehetett a harcznak a kozárok részéről. A szövetséges úzok foglalták azt el,a besenyőkegy részét mindazonáltal meghagyván az ősi fészekben, kik aztán az úzokkal összeolvad-