Századok – 1878

BOTKA TIVADAR: Millenarium a magyar nemzet államiságának ezer éves fordúlójára - III. 245

BOTKA TIVADARTÓL. ' 253 latától a Don folyóig két liavi járás a távolság, sebesen nyargalva. Túl a Donon gyönyörű a föld, erdőben és vízben bővelkedő. A Don és Etil között kumánok, tatárok és más fajú népek barangolnak. Elhagyva Etilt, mely Nagy-Bulgáriától folyik, keletnek földúlva, tizenkét napi utazás után -Tagag (Jajk vagy Irtis ?) folyóhoz érkezett a követség ; ezen nagy folyam éjszakról a Pascatir (Baskir) vagyis Nagy-Magyarországból szakad s ömlik a Kaspi tengerbe: »venit ab aquilone de terra Pascatir, descendes in predictum mare.« Kétségtelen, hogy ezen földrajzban a magyarok két első történelmileg ismert hazájának, úgymint a Nagy-Magyarországnak és Lebediának nyomai észlelhetők. Kivált, ha figyelmünket nem kerüli el Rubruquis azon ismételt tudósítása : hogy a követség a Dou folyónak tengerbe szakadásánál árkos földgátony — valluin — mentében baladott, mely egyik tengeröböltől a másik öbölig vonúlt. Ebben ugyanis ráismerhetni Ibn-Daszta azon kilenczedik századi tudósítására, hogy a kozárok a régibb időben a magyaroktól földgátonnyal rekesztették el magokat, ini világos nyoma az ott feküdött Lebediának. Eddig a franczia követség maga tapasztalatait írta le, de a mi most következik, azt másoktól merítette. Mondja tudniillik : hogy a Pascatir (Baskir) és hungarok nyelve egy. De ezt csak azon magyar dominicanus-predikátor szerzetesektől tudja Rubruquis, kik a tatárfutás előtt ott a Keleten jártak. »Quod dixi, írja R. de terra Pascatir scio per fratres predicatores, qui iverunt illuc ante adventum tartarorum.«1) Ezen pascatiri magyarok nyelvéről való tudósítás tehát nem a lebediai, hanem a nagymagyarországi magyarok maradványairól értendő. — Azonkép figyelemre méltó is Rubruquis jelentésében annak feljegyzése, hogy Nagy-Magyarország a tatárok által meghódítás előtt a bolgárok és saracenek igája alatt állott s azon pascatiri magyarok közül többen saracenekké lettek. Fontos jelezés ez, melyről még sem Ibn-Haukal, sem Erizi araboknak föntebb idézett feljegyzéseik szerint nem volt tudomásuk s így későbbi keletű esemény, mely arról nyújt eddig nem ismert tudósítást, hogy a baskiri magyar maradványok elolvadása már a XIII. század köze-J) Fejér Cod. Dipl. T. IV. vol. TI. p. 278,