Századok – 1878

BOTKA TIVADAR: Millenarium a magyar nemzet államiságának ezer éves fordúlójára - III. 245

252 MILLENAKICM. többi közt a magyaroké is Lebedia néven. Szomszédságait pedig így írták körűi : éjszakról Oroszországon (Dnieperen) túl a morduinok földe, Nagy-Bulgária és Nagy-Magyarország, azaz baskirek hona környezik, túl a baskireken vannak a parosita és samoget népek, délről szomszédok az alánok, cserkeszek, kozákok, a görög birodalom, Konstantinápoly, tovább némely kevésbbé ismert népeken túl a georgiánok, örmények és osmanli törökök. Nyugot felől mai Magyarország és Oroszország. Némi tájékozást nyújt ugyan a liomálybau, de nagy pontossággal nein bir ezen rajz, mert a keleti szomszédságot egészen mellőzi, vagy tévesen adja elő. Habár megengedem, hogy ezen követség Cumania térségét, vagyis Dniepertől a Jajk folyóig átalutazta,dehogy tagjai azon túl a Nagy-Bulgáriát s ennek szomszédságában a Nagy-Magyarországot, akár pedig még messzebbre éjszaknak a samojedek földét is érintették volna, azt sem magok nem mondják, sem azért is föl nem tehető, mivel utjuk Cumaniatól Keletnek a tatár-mongolok felé irányúit. Tartott ezen követség körülbelül két évig és érdekesen van az expeditió tagjai, Ascelliuus és Simeon barátok által leírva.1) Legtöbb tudósítást meríthetünk Nagy-Magyarországról és népéről azon követség jelentéséből, melyet Szent-Lajos franczia király 1253-ban a mongol fejedelemhez útnak eresztett, Rubruquis Vilmos minorita barátot bízváu meg a követséggel. Bő jelentéséből bennünket magyarokat érdeklő következő adatok érdemelnek figyelmet : az Azovi és Fekete tenger, Don (Tauais) és Etil (Volga) folyók mellékén akkor már tatárok és kumánok — vagy tatárosított kumánok — tanyáztak, el volt pedig ezen roppant földterület kegyetlenül pusztítva, hol keresztül utaztukl>an, úgymond Rubruquis, csak eget és földet, de semmi állandó emberi lakást és épületet nem láttak a küldöttek, sátorok alatt lakott a nép s a legelő bősége után egy helyről a másikra költözött, A Casaria tartományt elhagyva, dél felől a tenger, éjszakról pedig a rengeteg síkság közt, mely húsz napi terjedelmű s hol sem begy, sem erdő, sem kő nincsenek, csak buja legelő, a Capchat nevű kumánok legeltették barmaikat. A Duna torko») Fejér Cod. Dipl. T. IV. vol. I. 421.