Századok – 1878

Állandó rovatok - Történelmi könyvtár - II.

242 A MAKÎINOVICS-FKI;E ÖSSZEESKÜVÉS zőjét a legnagyobb gonddal nyomozták : senki sem gondolt Martinovicsra ! 1793. augusztus végén történt, hogy a nyilt levelet, — melyet akkor már széltében olvastak — valaki bemutatta a főherczeg-nádornak, oly megjegyzéssel, hogy postán, névtelenül küldetett hozzá, és hogy ugyanezen úton mások is kapták. A nádor kötelességének ismerte a példányt Bécsbe küldeni. A cancellár, Pálffy Károly gróf, szeptember 2-án tett róla jelentést. »A legveszedelmesebb s legelvetemültebb iratok egyike« gyanánt jellemzi, a melyet még az udvari cancellária ülése elé sem mert hozni, nehogy akár csak czíme is köztudomásra jusson. Kétségesnek tartja, vájjon ez irat, mely czímében a franczia nyelven írt eredeti szöveg latin fordításának vallja magát, franczia nyelven megjelent-e. Ha csakugyan megjelent, annak lefordítását is büntetésre méltó cselekménynek kellene tekinteni. De még nagyobb baj volna, ha a latin szöveg az eredeti, és szerzőjét a király alattvalóinak soraiban kell keresni. Javaslata oda terjed, hogy a forgalomban levő példányokat fel kell kutatni és elkobozni1) Azonban ugyanekkor a királyhoz is küldetett egy példány, levél kíséretében, mely azt tartalmazá, hogy e veszedelmes irat már mindenfelé el van terjedve, azt németre is lefordították, magyarra pedig most fordítják, és Debreczenben nyomatják ; végre hogy ez irat valószínűleg Bécsből jutott Magyarországba. A király ennek alapján meghagyta Pálffy grófnak, hogy a szóban forgó nyílt levelet a cancellária teljes ülésében olvastassa fel, és új javaslatot mutasson be. A nyíltlevél a cancellária szept. 12-ki ülésen olvastatott fel. A tanácsosok »legnagyobb felháborodásuk és utálatuknak« adtak kifejezést. És mivel a királyhoz érkezett feladó levél szerint a lázító irat Bécsből küldetett Magyarországba, azt ajánlák, hogy úgy a bécsi rendőrigazgatóságot,mint a magyar helytartótanácsot nyomozások megindítására kell utasítani; de nem bízván teljesen a helytartótanács tagjaiban, megjegyezték, hogy ezen kormányszékkel a nyilt levélnek csak czímét tanácsos közölni, nem pedig szövegét is. Miután a király ezt a javaslatot jóváhagyta, a helytartó*) Az országos levéltárban.