Századok – 1878

FRAKNÓI VILMOS: Martinovics és társainak összeesküvése - II. 115

118 A MARTINOVICS-FÉLE ÖSSZEESKÜVÉS. nek, bogy a katona tisztek ügyében az 1655-ik évi VII. és 1723-ik évi XI. törvényczikk értelmében fog eljárni.1) Laczkovics csak ezután érkezett meg Bécsbe. Itt vizsgálatot kellett kiállania, és szeptember 24-én közöltetett vele a királyi elkatározás, mely szerint büntetés nélkül marad ugyan, de a mantuai kelyőrségbe tétetik át, hová kaladék nélkül kellett volna útra kelnie. Laczkovics remonstrált ; de kérelmét, kogy egy más ezredbe tegyék át, és ne kárkoztassák a helyőrségi szolgálatra, — nem vették tekintetbe. Ekkor belátta, hogy a katonai pályán előmenetelre többé nem számíthat, mert egyik tábornok világosan értésére adta, kogy az egyetlen aláírással kitörölte összes katonai érdemeit. Beadta lemondását tiszti rangjáról, mely elfogadtatott. És így kilépvén a hadseregből, (1790) október végén visszatért hazájába, és Pesten telepedett le.2

) Ezen események elhatározó befolyást gyakoroltak Laczkovics egész életére. Mély elkeseredés tölté el lelkét. Fényes jövőről ábrándozott még néhány hónap előtt, melyre csakugyan számíthat vala, ha a kérvény kedvezően intéztetik el, és az idegen származású tisztek a magyar ezredektől elbocsáttatnak. E remé/ nyek füstbe mentek. Es azon tényért, melyet jogosnak tartottj nielylyel hazájának szolgálatot vélt tenni : zaklatásokat és üldözést vont magára. Sőt kényszerítve volt elhagyni azt a pályát, melyre valódi hivatás vezette, melyhez kivívott sikerek és két évtized emlékei szorosan csatolták. Ily körülmények között, gyűlöletet érezett mindazok ellen, kiket szomorú sorsáért felelősekké tehetett. A király ellen, kiért feláldozta ifjúságát és vagyonát, kiért vérét ontotta és életét koczkára tette, s a ki most minderről megfeledkezett. A tanácsosok ellen, kik a királyt tévútra vezették. Az országgyűlés ellen, mely a kérvénynek és a kérvény miatt üldözötteknek ügyét nem karolta fel kellő erélylyel. A magán társalgásban és barátaihoz intézett leveleiben 1 ) Az ezen ügyre vontkozó tárgyalások, végzések és iratok ki vannak adva az Országgyűlés jegyzökönyvében és irományai között. Laczkovics 1791. július 27-ki emlékirata alapján.