Századok – 1877
HUNFALFY PÁL: Jung „Boemer und Romanen” czímű művének ismertetése - II. 425
434 TÖRTÉNETI IRODALOM. a németeknél walch és wälsch általában a románnak a neve : úgy jutottak az oláh és olasz nevezések is, a szláv nyelv közvetítésével, a magyarba. Ungrovlachia lön Havaselföldnek, s Maurovlacliia Moldovának nevévé. De Erdélyben támadt föl a dacus név. Magyarországon az előbbi századokban a tudákosság a pannoni is nevet szereti vala használni : Erdélyben hangzatosnak látszott a dacus név. »Samuel Sardius Dacus, typographus Cibiniensis« 1766-ban kiadá: »Titulare novum Dacicum majus,« azaz: Erdélyországnak Schematismusát. Ez egy keresetlen példa. íme a szebeni szász nyomdász 1766-ban rfacws-nak nevezi magát. — Sinkai György Gábor 1780-ban kiadá Szádi Klein Sámuel »Elementa linguae Daco-Romanae sive Valachicae« (Becsben). A másik kiadás (Budán, 1805.) előszavában így okoskodik, hogy nemcsak neki, de másoknak is jónak látszik vala egy szóval daco-román-nak nevezni a népet, mely addig a különböző tartományok szerint különbféleképen nevezte meg maga magát. Mert a Havaselföldön lakók »munténi«, a moldovai és bukovinai oláhok »moldovéni«, az erdélyiek közönségesen ugyan »románi«, de a kárpátialjiak »marginéni« , az Abrudbánya, Toroczkó és Bánfi-Hunyad-köziek »mocani«, a bánátiak »frathiuti«, a Dunántúliak »czinczári« nevűek. — A sok elnevezés közt a »romani« bizonyosan a Dunân-tûli tartományok emlékezetét tartotta fenn, mert ott a görögök is rómaio-knak nevezték magokat ; a byzanci birodalom »római« vala; Thracia Rum-tartomány (Rum-Ili) a törököknél is : annálinkább lehetett tehát az a nép , melynél a thrák-illires latin, vagyis a vlach, oláh, nyelv támadt, rumun, románi. Hogy azonban ezek a rumunok vagy oláhok később, miután a magyar nyelv és a magyar jogi élet már ki volt képezve, szállingozának be Erdélybe, a nyelvi bizonyságokon kívül a történelmi tények is hirdetik. A mint a magyar államban az egyház is megerősödött, a keleti nyugtalan szomszédok, a kánok megtérítésére gondolnak, a kikbe a besenyők már beleolvadtak volt. — 1227-ben IX. Gergely pápa az esztergomi érseket, aki egyBortz nevű kán fejedelmet megtérített volt, legátusává teszi »in Cumania et Brodnie terra illa vicina«, s térítésre, egyházak építésére, papok fölszentelésére és püspökök kinevezésére hatalmazza föl.
