Századok – 1877
EDELSPACHER ANTAL: Ibn Dustah - I. 697
I B N DUS T A H. (eLSÖ közlemény.) Ihn Dustah följegyzései napról napra nagyobb méltatásban részesülnek és beható vizsgálat tárgyává tétetnek. Az első ismertető és kiadó Rien és Chioolson urakon kívül, újabban lJarkavy és Dorn (1. alább), magyar történelmi szempontból Gyoroki (Edelspacher1) és Roesler 2) urak fejtegették és használták fel a keleti író adatait. A magyarokról Ibn Dustah nem sokat írt ugyan, de az a kevés is becses adatokat tartalmaz őstörténelmünkre vonatkozólag, úgy, hogy adatai hívatvák őstörténelmünk nem egy homályos helyét megvilágítani és őstörténelmünk eddigi főkútfejeit: Konstantin császár, a névtelen jegyző és Kézai müveit kiegészíteni. Ibn Dustah műve reánk nézve nemcsak azért fontos, mert a magyar történelemre vonatkozó keleti (arab, persa, török) kútfőkben találtató történelmi anyag legrégibb redactióját bírjuk benne, hanem főleg azért, mert a magyarság történetére vonatkozó legrégibb írott emléket tartalmazza. Oly tény, mely művének rendkívüli fontosságot kölcsönöz, s azt történelmünk legbecsesb kincsévé fokozza. Elég ok arra, hogy a keleti szerző- és müvével behatóan foglalkozzunk. A következőkben Ibn Dustah följegyzéseinek a magyarokra vonatkozó részletéből indúltunk ki, melynek beható elemezéséből szerző életére nézt oly következtetéseket vonhattunk, a melyek annak első kiadója és értelmezője, Chioolson úrnak tételeit meg*) Gyoroki (Edelspacher) Antal : Ibn Daszta tudósítása a magyarokról a X-ik század elejéről (Századok V. 465 — 47 9. 11.) 2) Roesler Róbert : Romlinischc Studien (több helyütt). Századok. 1877. 4(>
