Századok – 1877

KÁROLYI ÁRPÁD: Magyar huszárok a schmalkaldi háborúban - I. 642

KÁROLYI ÁRPÁDTÓL.

fi-45

liagyott hátra ; sokszor megesett, hogy két napig nem vittek bort és kenyeret a táborba. *) Hiába tanácsolták a vezérek a császárnak, hogy jobb lenne a hadakat téli szállásra vezetni, Károly erről hallani sem akart, bár katonái sorait a sok szenvedés megtizedelte.— Az általános lehangoltság közepette e szomorú napokban, mikor attól lehetett már tartani, hogy a nagy garral elkezdett vállalat dugába dől, november első hetében Károly egy sürgönyt kapott az északi harcztérről, mely lelkét fölvillanyozta s a bátortalan seregbe új reményt, új bizalmat öntött.

E sürgöny ama szászhoni, az u. n. vogtlandi győzelmeket adta a kényes helyzetben levő monarcha tudtára, melyeket öcs. cse Perdinánd Móriczczal a már hű szövetségessé vált szász herczeggel egyesülten alig hihető rövid idő alatt aratott. Az 1546-ki hadjárat történetét tárgyazó egykorú följegyzések, Newe Zeitungok, a velenczei követek relatiói mind megemlékeznek az »adorfi« ütközetről, mely e diadalokat megnyitja, de nem oly bőven s oly terjedelmesen a mint azt két eddig ismeretlen s kiadatlan, a harcztérről kelt tudósítás teszi, 2) a melyek nyomán én a már régen elfeledett, azonban a maga idejében nagy horderejű esemény emlékét a következőkben fölfrissítem.

Móricz szász herczeg, a schmalkaldi háború e legérdekesb alakja, rokona a szász választó-fejedelem iránt zsenge kora óta családjában hagyományos ellenszenvvel viseltetett s ez magyarázza ki azt a bizonytalan tartózkodó állást is, melyet a schmalkaldi szövetséggel szemben elfoglalt, midőn a prot. fejedelmek s a császár közt kenyértörésre volt kerülendő a dolog. A választó fejedelmi méltóság, a császárválasztó-jog vágyai főtárgyát képezte, s midőn hosszabb alkudozások után a császár megigérte, hogy az esetben, ha mellette harczoland, a »lázadó« rokonról e

*) Relatione di me Aluise Moceuigo K. ritornato oratore de la Ccsa Mta di Carlo V. MDXLVI1I. (Fiedler. Relationen Vénét. Botschafter. Fontes. Rer. Austr. 30. köt.)

2) E két tudósítás két levél az esztergomi érsekhez intézve. Egykorú másolatban megvannak a m. k. kain. levéltárban publ. fasc. 35. nro 26 : Regestum de nonnullis negocijs publicis et priuatis. Az első levél írója nem nevezi meg magát ; a másodiké Nyáry Ferencz. Úgy gondolom, hogy legalább Nyáry F. levele magyarból lön e regestumban Zatinra fordítva,