Századok – 1877

KÁROLYI ÁRPÁD: Magyar huszárok a schmalkaldi háborúban - I. 642

()46 MAG VAU HUSZÁROK A SCIIMAUKALDl HÁBORÚBAN

e méltóság ő rá fog Hibáztatni; midőn 1546. október havában a diploma ez értelemben Ferdinánd közbenjárása folytán kezébe adatott: tüstént megkezdé a támadást János Frigyes ellen. ') Móricz lovagias alakját, daczára annak, bogy a német s ezek nyomán a magyar prot. egyháztörténelmi munkák s kézikönyvek egyoldalúkig hitszegőnek, árúlónak festik s alig hagynak valami szárazát rajta, az a ki történetét bővebben tanúlmányozza, rokonszenvesnek fogja találni, s különösen előttünk magyarok előtt nem kis mértékben emelendi értékét az a körülmény, hogy az 1542-ki török elleni hadjáratban, mely oly csúfosan s oly eredménytelenül végződött, először állotta meg a tüzpróbát s azon kevesek közé tartozott, kik a dicstelen expeditióban fényt s becsületet szereztek ne vöknek.

Az 1542. év október 1-jén történt, hogy Vitelli az egyesült birodalmi csapatoknál a tüzérség főparancsnoka, előre megállapított terv szerint kicsalta a török őrség egy részét Pestből, míg Perényi Péternek a magyar huszárok, s Móricz herczegnek a német nehéz lovasság élén a lépre jött török csapatot a város falaitól elvágniok kellett volna. A csel nem egészen sikerült s heves csata támadt a két fél között, mely a török vereségével (150—200 török maradt halva s 30—40foglyúl esett) s a három keresztyén vezér dicsőségével végződött. E kis csetepaté jó alkalom volt Móricznak személyes bátorságát kitüntetni ; a harcz tüzében egy csoport törökre rohant, ezek fényes fegyverzetéről s a sisak bokrétájáról könnyen fölismerhették benne a vezért, hirtelen körülkapták s talán leszúrták lovát, talán csak a heveder szakadt el, — később maga Móricz sem emlékezett reá, elég az hozzá, ő lovastól alábukott s már-már menthetlenül veszve volt, midőn egy hü csatlósa saját élte feláldozásával kimenté vakmerő fiatal urát a halál torkából. 2)

Ez a tűz, ez a bátorság, mely benne lakott, többször sodorta őt veszélyes helyzetbe s erélyével és dicsvágyásával páro’) L. ez alkudozásokat Rankénál az id. h. különösen Voigt Gy. Moriz von Sachsen. Lipcse. 1876.

2) L. bővebben Voigt, Moriz von,Sachsen 46. 1. s a kiket idéz. — Móricz részvételéről e hadjáratban 1. [stvánffy Hist, de reb. Ung. Coloniae 1622. lib. XV. 246. lap.