Századok – 1877
KÁROLYI ÁRPÁD: Magyar huszárok a schmalkaldi háborúban - I. 642
64-4 MAGYAR HUSZÁROK A SCMAI.KA1.DI HÁBORÚBAN mestebb foglalkozott ez 1546—47-ki hadjárat ama történetével, melyet egy hű alattvalója, don Luis de Avila y Zuiiigo, az Alcantara-rend nagymestere irt meg, s mely piros bársonyba kötve s ezüst díszítményekkel ékítve a világot megunt császár 30 kötetnyi kolostori könyvtárának tán fükincsét képezte. A háború azonban korántsem mondható a folytonos győzelmek s a mámorító dicsőség szakadatlan lánczolatának ; volt egy idő, midőn a császár ügye igen roszúl állott ; mikor még a prot. szövetségi hadak együtt valának, mikor még Schörtlin nem volt mindenben annyira a szövetségi tanács akaratához kötve, mint később : a császár helyzetét ellenfelével szemben némileg hátrányosnak tarthatnók ; sem előre, sem hátra nem volt kilátása egy döutő, elhatározó csapásra s a diplomácziai alkudozásokat Móricz szász herczeggel nem lehetett egészen befejezetteknek tekintenie. E mellett seregének déli égaljhoz szokott nagyszámú spanyol és olasz csapatai közt a vérhas járványként pusztított, úgy látszik, mintha az őszi idő is ellene esküdött volna, mert, mint Godoi mondja »folytonosan esett, erős hideg idők jártak, a karczosok sokat szenvedtek, a lovak számára nem volt takarmány, a sereg fekvése kényelmetlen, a táborban, oly nagy sár és locspocs, minőt sehol nem lehet látni; a miknek következtében a katonák, leginkább az olaszok, rövid betegség után elhaltak.« '-) A sereg élelmezése szintén igen sok kívánni valót *) Dou Luis de Avila e műve eléggé hű ős megbízható forrás, többször fogunk hivatkozni rá. A schmalkahli háborút egészen abból a szempontból fogta föl, a miből ura a császár s Károly oly nagyra becsülte, hogy míg a inű készült, tréfásan mondogatta : habár Nagy Sándor nálainnál sokkal nagyobb volt, neki oly krónikása még sem akadt, mint én nekem — Avila állása, mint az Alcantara lovagrend nagymesteréé, Spanyolországban az uralkodó után a legelső volt, s így e körülmény, ítéleteinek bizonyos súlyt kölcsönöz. Müvét a spanyol eredetin kívül latin, olasz, franczia flamand, angol és német nyelvre lefordították. Avilát a híres Sleidanus is nagyban használta. — L. egyébként Voigt: die Geschichtsschreibung stb. 2) Codai. Beschreibung des Kriegs, so Carolus der füuffte Kölnischer Keyscr in Teutschliind gcfüliret . . . durch Joannem de Godoy. — Ered. olaszul Velencze 1548., német ford. / / orti ede rn él : Der Römischen Keyser- und Königl. Majesteten . . . Handlungen und Ausschreibeu stb. zum andermal an Tag gegeben. Gota, 1G45. II. köt. f. 1945.
