Századok – 1877
ZSILINSZKY MIHÁLY: Bonfinius Antal történetíró jellemzése 510
524 BONFINIUS ANTAL TÖRTÉNETÍRÓ JELLEMZÉSE rály, s a már-raár kivívott diadal mámorában mint rohan a janicsárok közé ; mint esik el, s ennek láttára mint fut széjjel az egész magyar hadsereg. Ilyen eleven leírásokat csak az újabb kitünőbb történetíróknál lehet találni. Úgyszintén az egyes személyek jellemfestését is, melyek néha kettősen, érdekes párhuzamba állítva fordúlnak elő — a mint föntebb a Mátyás és Fridrik közt kiütött háború okainak föltüntetésénél láttuk. A jellemfestés, a történeti egyénítés oly számos szép példáival találkozunk benne, hogy valóban nehéz volna a legsikerültebbet kiválasztani. — Es a midőn itt mutatványképen N.-Lajos plasticus jellemrajzát adom, azzal egyáltalában nem tagadom azt, hogy ehez hasonlót igen sokat talál a szíves olvasó Bonfinus történelmi müvében. »Az ifjúnak nyílt, nemes tekintete — úgymond Bonfinius — legszebb reményekre jogosított, annyi felség nyilatkozott lényében, miszerint minden szemlélőjét nemcsak hogy megnyerte, hanem bámulatra is ragadta tiszteletet gerjesztő hallgatásában. Nyájas arczkifejezése nem annyira gondolatait, mint inkább kegy elmességét és jószívűségét tükrözte vissza. Jóllehet kiváló nagylelkűséget tanúsított, mégsem hiányzott nála a szemérmetesség és nagy szerénység. Ifjúkora hevességét méltósággal és mérséklettel akként zabolázta, hogy úgy látszott, mintha ugyanazon időben egy azon emberben mind az ifjúság tüze, mind az öregség komolysága nyilatkoznék. Mindezen tulajdonok főékességét képezte nagy vallásossága, hallatlan kegyessége, kiválóan igazságos volta, veleszületett alázatossága s korai érettsége a legnagyobb léleknemességgel párosúlva. Mindezt növelte hihetetlen népszerűsége és folytonos derültsége, erkölcse és értelme, melyeknél fogva valóban uralkodónak termett férfiú volt. A franczia és magyar vér legfényesebb tulajdonai mind föl valáuak találhatók benne. Semmi sem esett neki roszabbúl, mint ha valaki túlhaladta a jótéteményben és bőkez üségben, vagy ha országának jogait más bitorolta. Otthon és nyilvános téren egyiránt kitűnt a többiek fölött...« Ilyennek festette a trónra lépő ifjú királyt. Uralkodása végén, mint tapasztalt férfiúról, már eképen beszél Lajosról :
