Századok – 1877
ZSILINSZKY MIHÁLY: Bonfinius Antal történetíró jellemzése 510
ZSILINSZKY MIHÁLYTÓL. 525 »Minden tudományokban jártas vala, különösen a csillagászatban, melynek tanácsa nélkül semmihez sem akart fogni. Az igazságot részrehajlás nélkül szolgáltatta ki, az ország határait gondosan kitágító, az isteni tisztelet és minden komoly törekvés iránt kegyesnek mutatta magát. Nehogy pedig a föld népe, a köztisztviselők és adószedők által nagyobb adókkal és vámmal terheltessék, s igazságtalan ítéletekkel sujtattassék és zsaroltathassék, gyakran álruhában, buzgó vizsgálóként meglátogatta a falvak kunyhóit s kérdezősködött az elöljárók magaviseletéről, s ekként ezeknek igaztalan eljárását a nép panaszaiból megismerte, — mit állítólag azért tett a nagy fejedelem, hogy a közohaj szerint viselhesse gondját a népnek. Sőt olykor azt is megcselekedte, hogy a király tetteiről is kérdezősködött, s a kapott együgyü feleletek szerint néha önmagát is meg kellett jobbítania ...« Némely személyek jellemzésében gyakran ismétli magát, példáid Mátyás királyt három különböző helyen jellemzi bőven, s mikor aztán észreveszi magát, hogy a kellő határon túlcsapott, vagy elvesztette az események fonalát, rendesen ily fordulattal megy tovább : »Sed nunc tempus postulat, ut ad rem nostram redeamus. —« Nyelvezete egészben véve szép, művészi ; de itt-ott szónoki patkósba csapván át, túlrakottá és nehézkessé válik. A régi classicusok irálymodorát annyira elsajátította, hogy azoknak nemcsak szokásos fordulatait, képeit és hasonlatait, hanem még tulajdonait és mythologicus alakjait is folytonosan szerepelteti előadásában. S ez ad némi pogányos színezetet könyvének. 0 a keresztény vallás főszemélyeiről, szentéiről és védőiről szólva, beszél istenekről, istennőkről és Hereulesekről. Gréjza vezért és II. Ulászlót például Numa Pompiliushoz, Mátyást Caesárhoz és N.-Sándorhoz hasonlítja. Mikor a cseh háborúban résztvett magyar főurakat számlálja elő, lelke a trójai hősöket idézi föl személyeikben, a kik hősi bátorsággal, lovagias erényekben az utókor példányaiéi maradtak fenn. Szapolyai Imre az U lisses, Bátkori István az Agamemnon, Kinizsi Pál az Ajax, Csupor a Diomedes, Mihály nádor a Nestor, maga Mátyás pedig Achilles. Másutt ismét a Fabiusok, Oamillusok, Scipiók, Fabriciusok és Emilianusok harczoluak a magyar hősök képében.