Századok – 1877
ZSILINSZKY MIHÁLY: Bonfinius Antal történetíró jellemzése 510
ZSILINSZKY MIF1ÁLYTÓL. 521 Ez nem azt teszi, mintha valamely megtörtént esemény elbeszélésében akadályozva lett volna, hanem inkább azt, hogy a fényes környezet, az egyes főurak jóvéleményének túlbecsülése és a királyi kegy elnézővé tették némely történelmi dolgok és személyek megítélésében. Zsámboki ugyan azt mondja róla, hogy »néha kissé megfeledkezik hivatásáról, a mennyiben egyes férfiak magán erkölcseit és életét rágalmak által bemocskolta.... sőt még magának Mátyásnak sem bocsátott meg, a kit elég bátor szemérmetlennek, kéjelgőnek, mulatságkedvelőnek, dicsvágyónak, szilajnak, a barátságkötésben vakmerőnek, barátságszakitásban könnyelműnek, a hízelgők iránt kegyelmesnek és a jótevők iránt hálátlannak nevezni. Lehet-e — úgymond — ennél szigorúbb ítéletet mondani egy királyról? — «E kérdésre azonban ő maga felel meg, mikor folytatólag ezt mondja : »Szerintem itt nem mint történetíró, hanem mint kora vétségeit korbácsoló bölcsész vagy szónok járt el, a ki inkább akarja az ellentétes korok bűneit túlozva színezni, — hogy az olvasó mintegy mulatva a háborúk külső és belső okait világosabban lássa.«1) Eszerint az itt-ott használt szigorúbb hang csak művészi hatás kedvéért van használva. A megrovás nem egyéb, mint szándékosan »túlzott színezés« talán azért, hogy másfelől annál szabadabban szórhassa a dicsőítő és hízelgő kifejezéseket, hogy ekképen kikerülve a részlehajlás vádját az ellenkező színek föltüntetése által gyönyörködtesse az olvasót. .Bármikor történt, de mindenesetre föltűnő s egyáltalában nem helyeselhető, hogy egyes előkelő személyek, királyok iránti hízelgésből még a rútat is szépnek, a roszat is jónak, a tehetetlenséget is erénynek tünteti föl. Zsigmond királyt példáúl, a kinek könnyelműsége és erőszakossága ismeretes, úgy tűnteti föl mindenütt, mint ritka bölcs és erényes fejedelmet, mint az emberek követendő mintaképét, a kitől tanúlta Hunyadi János is az erényt, a hősiességet és a nagylelkűséget. Mátyást volt oka dicsérnie ; de már azon ismét 1) Lásd a bevezetésben közlőit ajánló-levelet : Invictissimo Potentissimo Caesare Maximiliane II. Ungariae etc. Regis . . . deinde Pontificibus, Comitibus, Baronibus, Equitibus, Populoque Pannonico etc. p. 5.
