Századok – 1876
Állandó rovatok - Magyar történelmi társulat - 857
— 24 — Ezekkel a tényekkel szemben alig keletkezhetett más tör- -ténelmi fölfogás nálunk, mint az, melyet mint mondám, nemzeti történetírásunk nagy herosai hagytak ránk, méltó örökül. Ha hallatta is magát, azt is épen csak legújabban napjainkban, és kifelé tekingetve e téren egy vagy más ellenkező hang, (de mindössze talán háromnál se több) méltán elmondhatjuk, hogy e hamis fölfogás és hazug tényferdítés, mely megkísérlette külön-külön nemzetiségi történelmeket írni e hazában, lehet tévedés, lehet pamphletírás, de történetírás bizonyára soha nem volt, soha nem lesz, melynek tisztes nevét csak bitorolja. Ilyen történetírás épen annyit tenne, mintha országunk mindegyik nemzetisége külön akarná megírni, hogy foglalta el, de kitől e hazát? Hogy uralkodtak fejedelmei, de mikor és kik is voltak azok ? Mily vezérük, mily fejedelmük alkotta meg e hont, mily haddal, mily fegyverrel. Talán azok, kik meghódittattak vagy behívattak a magyar fejedelmek és királyok által, kik tőlük s az országtól nyertek kiváltságos jogot, vagy az országgyűléstől, a nemzet törvényhozó magyar testületétől újabban teljes polgári szabadságot Ily történet lehet fictió, lehet a költő vagy rajongó ábrándja, csak nem a történelem tárgya. Épen a nemzetegység magasztos eszméje az, mely kezdve . a legrégibb legendáktól és krónikáktól, a nemzeti hősmondától s az évjegyzetektől, átlengi egész történelmünket. Nem veszem ki ebből, még az első paleoszláv, ősrégi tót pannóniai legendát sem sz. Czirill és Methodról, mely a mint eredeti szövegében még a lX-ik századból fenmaradt, oly elfogulatlanúl és meghatón írja le a jelenetet példáúl, mint ölelkezik és csókolódzik Árpád a feje- ' delmi honalkotó vezér Methoddal, a szlávok nagy apostolával. Hasonlón, mint a későbbi legendákban ismét Gejza és István benső viszonyát látjuk a német és cseh jövevényekkel és térítő papokkal. Oly magasztos kép ez, melyet történelmünk soha sem tagadott meg ; és melynél magasztosabb csak az az emelkedett magyar nemzetegységi eszme lehet, mely kezdve legrégibb krónikásainktól, az egész középkoron át, a classicus renaissance tudós Bontinnak történetírásában csak úgy viszhangzik a legékesebb hazafiúi szólamakban és a leglelkesebb patrioticuskifejezésekben, valamint ez akár közös magyar-horvát nagy hazánkfiainak egy Zrínyi