Századok – 1876
Állandó rovatok - Történelmi Könyvtár - 672
ÜOTKA TIVADARTÓL. <»679 maradotttörekedése,mert voltak még életben fiágon is Ludányiak, névszerint Ludányi Hynko és ennek tia László, azonkívül Ludányi Péternek Anna leánya, kiket a szép ludányi jószágok jogosan illettek, melyek birtokában magokat az azok után jogtalanul sóvárgók hatalmaskodásai ellen meg is tudták tartani. x ) A megnevezett két Ludányi fi még Anna éltében bezárja férfi ágon a Ludányi igaz családot, és e névnek utolsó hordozója Anna lett. Gazdag cseh emberhez ment nőül, kit Holy Cseh Jane gúnynévén neveztek, de ki utóbb mikép Ferencz fia is, a Ludányi álnevet vette föl, »de Almás« vagy máskép »de Jablonitz« praedicatummal, miután ez neje, az anyja által a Ludányiak összes ősi jószágaikba beülni és azokban magokat föntartani tudták. Annától leány ágon még most is élő számosabb családok származnak. 2) Igaz ugyan, hogy a XVI. században még egy más álnevű Ludányi Györgyre is akadunk, ki egykor nyitrai kanonok volt, majd aztán a Szent-Kozma és Damian czímíí ludányi apátságnak néhány hónapig apátja. De ezt az igazi Ludányi család tagjának annál kevésbbé lehet tartani, miután az igaz Ludányiak férfi ágának a XV. század végén történt magbanszakadása okmányilag van bebizonyítva. Egyébiránt ezen álnevű Ludányi Györgynek is a papi pályán nem volt több szerencséje mint a fennebb említett Tamásnak, mert két pad közt földre esett, lemondván a nyitrai kanonokságról az apátság kedvéért, ettől pedig a nagyszombati MDLVII-ki zsinat által megfosztatván azouokon, hogy papi ruhában nem járt és liogy megházasodott.3) Elbúcsúzva eképen a Ludányi nevet viselő központi ágvonal maradványitól, egy más ágvonal történetére megyek át, mely a Ludányi nevet és széket elhagyva, ruás nevű új családot alapított , s melynek sok viszontagságok közben öt századra terjedett élete. Ezen új sarjadék-család neve Zobonya. >) Győri Tört. fiiz. III. k. 227. 2) U. O. III. k. 229. 231, 233. 3) Péterfy C. Sacra Concilia. Vienuae, 1714. II. k. 20. Czinár M. Mouasteriologia. Pestini, 1858. p. 2títi.
