Századok – 1876

Állandó rovatok - Történelmi Könyvtár - 672

ROTKA TIVADARTÓL. 671 közben azonban Turuchnak földe benépesíttetvén, az oda telepített lakosok gyakori panaszokkal járúltak a király eleibe, Bobma íia Leustab és rokoni ellen. Béla király tehát tanácskozván az országnagyokkal, mind a két félnek javát tekintve, abban állapodott meg, hogy Túrócz helyett más birtokot ad nekik cserében, így nevezi pedig a cserekóp adományozott helyeket: » Ludan, Repen, Hurka, Harranuk, Rethy, Lodan, Kuniuk, Kiussarlo, Seden, Bustelek. Kuesd, Nogkelechen cum pallacio Regis, Kyuskelechen, Berench, cum parte superiori et inferiori Ker, particulam terre ecclesie de Zubur, Keleche, Taui, item Yecche circa fluvium Vag, et aliud Vecche in campo.« Habár pedig nincs a vármegye megnevezve, melyhez e helyek tartoztak, de mivel azoknak legnagyobb része Nyitra-megyéhez való, a többi névvesztett helyeket is Nyitra-inegyeieknek bízvást vehetjük. Eddig igen világos és érthető a tárgyalt okmány tartalma, hanem az, a mi ezen túl az adományos csere indokolásáúl mondatik, figyelmes hermenevtikai magyarázatot igényel. Béla az atyai arany Bulla azon rendeletére tekintve, hogy a hadban elesettek rokonit a király köteles megjutalmazni, fölemlíti, hogy a tatár háborúban nemcsak Bohmának fivére Ivahun, hanem kívüle még harminczöt rokonai is a királyértés hazáért elvérzettek. Azt ugyan tudjuk, hogy rendkívüli nagy volt a tatár harczokban elesettek száma és történhetett, hogy egy nemzetségből harminczöten is elveszhettek. Hanem más itten a nehézség, az tudniillik : hogy az elesettek közt tizenhét külön ág van nevezve, melyek II Andrásnak a szent-földről visszatérte és a tatár vész ideje közt tehát húsz vagy huszonkét év alatt annyira megszaporodtak, hogy úgyszólván nem férvén már meg Túrócz szük határai közt, onnét kiköltözni és az ország különböző részeibe vonulni kényteleníttettek. Voltak pedig ezen családágak következők: deLuza, de Borsua Beregmegyéből, de Kekus Erdélyből, de Gryalo, de Kezy, de Pemeclien, de Peren Abaújmegyéből, de Fyuzer, de Bezermen, de Kysseniien, de Kyustoti, de Vztupa, de Fornad, de Scanch, de Boiun. de Herman, de Tykud. Ezen csomó megoldása végett azon föltevéshez kell nyúlnunk, hogy ezen tizenhét ág ősei, nem tartoztak azok közé, kiket Péter király Turóczból kiűzött és II. András király ismét Túróczba visszatelepített, hanem már Péter 44*