Századok – 1876

SZILÁGYI SÁNDOR: Az erdélyi alkotmány alakúlása a separatio kezdetén 36

44 AZ KEDÉLY 1 ALKOTMÁNY ALAKULÁSA. volna Temesvárt. Dobó Szamos-Újvár védelménél, midőn Petrovics Izabellának visszabódoItatta E.délyt, épen oly fényes katonai tehetségeket árúit el, mint Eger védelménél : de csak közvetlen környezetére támaszkodhatván, nem az lett a végeredmény, mi Egernél volt — Szamosj-Úvárt föl kellett adnia. Erdély hadszervezete nagy részben védelmi természetű volt, s annak egész rendszere várainak hálózatán nyúgodott. Ellenben állandó hadserege nem volt jelentékeny, 1540-ben minden nemzet külön ezer embert tartott, melynek megfizette zsoldját, s ez oda volt rendelhető egyetemlegesen, hova a kapitányok kívánták kűl- és bel-ellenség ellen. 1542-ben ezek száma 1500-ra szállíttatott, 1550-ben 6000-re emelték föl: ezek voltak utóbb a »liaczérok«,a »kék darabantok«, s képezték a fejedelem állandó seregét. Ez volt a tábor zöme, s kiállításuk, pontos megjelenésük fölött a főispánok, a székely főkirálybírák s a szász ispán ügyeltek. Magában a honvédelemben fő volt a nemzeti fölkelés. Ebez a tüzérséget a szászok szolgáltatták, a székelyek kapitányaik zászlója alá gyülekeztek saját »lustrájok« szerint, s a jobbágyok portánként szólíttattak táborba, különbözőleg néha 10, néha 16 porta után egy jobbágy, mustra azaz sereg szemle szerint. Ha nagyobb volt a veszély, az összes nemesség is táborba szállt, várkatonáinak a védelemre nem szükséges, és fegyverfogható jobbágyainak kilencztized részével, s hogy az ily egyetemes fölkelésből ki legyen kivéve, arról a törvény rendelkezett : a család föntartója, több testvér közül, tíz jobbágyból egy-egy, a falubírája, s némely zsellér. S egy ilyen tábor sajátságos képet nyújtott: valóságos militia volt az, részben puskás, részben nyilas, kardos, vagy lándzsás ; igen alkalmas a házi tűzhely védelmére, de nehezen és fáradsággal mozgósítható külső háborúra. Minden földesúr maga vezette a maga csapatját, állott légyen az egy pár emberből, vagy nőtte ki magát dandárrá, a helyről, hol udvarháza állott— bárha jobbágyai több megyében voltak is szétszórva,—oda hova a tábor volt rendelve: Keresztosmezejére, a m îgyesi vagy barczasági térre ; minden várból, városból a belső védelemre nem szükséges nép oda gyűlt ; oda Fogarasnak kiváltságolt, oda a királyi jószágok, aknák, harminczadok, kamarai uradalmak nélkülözhető népe : szóval Erdély 60—80 ezer embert táborba tudott szólitni. Minden