Századok – 1876

SZILÁGYI SÁNDOR: Az erdélyi alkotmány alakúlása a separatio kezdetén 36

SZILÁGYI SÁNDORTÓL. 45 esetre jelentékeny szám, lia a tömegbe, a vezér lelket tudott önteni, de megbízhatlan teher, ha azt csak a törvény szigora hajtá össze, s a minden pillanatban összeülni kész tábori országgyűlésben a nagyobb uradalmak, várak tulajdonosai a hadjárat czéljával nem értettek egyet. Mert a vezénylet egysége meg volt a vezér kezében, a laksák hada, a várak, városok, kamarai jószágok csapatai, a székely, a szász sereg, ez az egész tarka vegyület annak engedelmeskedett, föltéve, hogy mint Martinuzzi e különböző elemeket össze tudta közös érdekben hozni, s a zászlós urak egész vidékeket domináló hatalmát magának megnyerni. Azonban e had — s ebben állt hátránya—nem volt összeszoktatott, összegyakorolt sereg. A mustrák rövid tartamnak voltak, s csak annyira terjedtek ki, hogy megvizsgálták, ha megvan-e a kard, puska, vagy nyíl és lándzsa ? Aztán saját zsoldjukon élvén, s még élelmi szereket is — minden tíz jobbágy egy szekeret állítván ki — magokkal vívén, egy hosszú nyári táborozás nemcsak készletökből, hanem követkző téli keresményüktől is megfosztá. Egy merész vállalat, lelkesült roham, gyors támadás fényes diadalt szerzett e hadaknak : de hosszabb combinált vállalat nem volt egyedül velők kivihető. Martinuzzinak, megtartván az egyensúlyt török és német közt, nem volt nagyobb zsoldos hadra szüksége. De midőn utóbb a fejedelmek támadó hadjárathoz fogtak, az ilyenhez szükséges hadat — nagyobb részben — a partiumból fogadták, s azért volt főként ennek megtartása életkérdés rájok nézve — hol már akkor képződni, alakúlni, szervezkedni kezdett a szabad hajdúság, mely a határszéleken folytonos harezban élvén a török végvárakkal, kapitányok alatt összetanúlt zsoldos csapatokká, a támadó hadra is alkalmas elemmé nőtte ki magát s Erdély ezenkori hadszervezetének is módosúlását vonta maga ut an. Ez alakúlás útja, nagyban meg volt egyengetve az által, hogy a zászlós urak hatalmát Mayláth, Bornemisza, Balassa, ezen intézvény utolsó nagyobb szabású képviselői megbuktatásában, Martinuzzi megingatta és főbb fészkeik közül Yinczet Szamos-Újvárt magának megszerzé, s midőn végre Fogaras is fejedelmi kézbe esett: könnyű munkája volt a törvényhozásnak eltörlése. Velők együtt elesett az akadály is, mi az erdélyi erő nagyobb öszpontositásának útját állta r vá-