Századok – 1876
PAULER GYULA: Nisard „Tanúlmányai”-nak ism. 405
könyvismertetés. 407 testáns közönségünk előtt — mint az előtte ismert legokosabb és — legalább látszólag — legelfogülatlanabb — általában irányadó : mert azt biszem, bogy lia párhuzamot vonnánk a két fölfogás közt. bizonyára nem a francziáé volna az, melyben a tudomány a legtöbb kifogásolni valót találná : de Nisardnak egyáltalában nincs érzéke a » hősök«, azon nagyságok iránt, kikben nagy értelmi erő, hason nagy cselekvési képességgel van párosúlva ; s e tekintetben épen ellentéte Carlyle-nek, kit »heroworship «-je ') az ellenkező irányban talán kissé túlságba ragadott. Nisard nem szereti Luthert. Nem tudja, vagy nem akarja kellő színben föltüntetni ez óriási erő nyilvánúlásait, melyek egyaránt megdöbbentenek és vonzanak. Az ő Lutherje csak az erőszakos ember, ki Erasnmssal gorombáskodik, Melanchtonon zsarnokoskodik, e szelid tüdőst úgyszólván akaratja ellen férjhez — — bocsánat! — feleséghez adja, s a classicusoktanúlmányozásától a hittani tanszékre, az Iliastól szent Pál leveleihez kényszeríti. Az ő kedvenczei azon emberek, »kik magukat vagy visszatartják. vagy másod szerepekre szánják, mivel ekkép önmagukhoz és másokhoz híven maradhatnak«, azon szerep, melyet Erasmus játszott a reformatióban, s a melyet minden valószínűség szerint Melancliton is játszott volna, lia. sorsa nem veti Luther körébe, Luthernek hatalmába. Könnyű tehát érteni hajlandóságát a renaissance és reformatio e két alakja iránt : de az nem oly világos, miért választá harmadiknak Morust, ki férfi volt tetőtől talpig, oly bátor a lambethi palotában, midőn az esküt, hogy a király, az angol egyház feje, megtagadta, mint Luther Wormsban V. Károly császár előtt : ha nem azért, hogy a triasban egy igazi katholicus is legyen, s lia nem azon szelíd, majdnem gyermeteg ke -dély miatt, mely e bátor férfiúnak életét oly sajátságosan jellemzi. Mert valójában csak Morus végperczeiben tűnt ki, mily erő lappangott e szelid külső alatt. Nemcsak bátran, de humorral is balt meg, mely majdnem példátlan a történelemben. Midőn veszteni vitték, s egy ember — hogy végperczeit keserítse — bizonyos könyveket kért tőle, melyeket rá — Morus-ra — bízott volt: nyájasan feleié : »hogy a király felmenti őt mindjárt iratai ; A hösök tisztelete. 27*
