Századok – 1876

HUNFALVY PÁL: Magyarország etnographiai képe a frank-német uralkodás korában 357

370 MAGYARORSZÁG ETHNOGRAPHIÁJA. lakni, egy várat (munimen) építeni a Zala folyó valamely berkes mocsárjában, s abba mindenfelől lakosságot gyűjteni. A vár körűi lassankint város lön, melynek neve előbb Priviría városa (civitas Privinae), azután Mosapurk. Buzgó keresztyén lévén Privina, városában bárom egybázat építtet, egyiket a salzburgi érsek küldötte mesteremberek által ; építtet egyházakat Salapiug (Sababug), Dudleipi, Ussiti, Businica, Pettau (ad Bettoviam), Stepilberg, Lindolfskirch, Keis, Wiederhers- vagy AVeiters-herrskircb, Isangrims-kirch, Beatus-kirch, Ottakars-kirch, Paldmuntskireb, és »ad Quinque Basilicas,« másutt »Quinque Ecclesiae« tehát Pécs nevű helységekben. ») Lajos király annyira meg van elégedve Privina magaviseletével, hogy 848-ban tulajdonúi adományozza neki, a mit használatra adott volt, kivéve a salzburgi püspöknek ott található birtokait. Mojmir nem vala oly bű, mint Privina, azért Lajos 846-ban sereget vezete ellene, Mojmirt hatalmába ejté s helyébe kis öcscsét Rastiz-ot vagy Rastizlavot tevé, a ki nagybátyját elárúlta volt. De Lajos nem sokára 855-ben Rastiz ellen is hadakozik, bár kevés sikerrel. 856-ban a király a keleti bánságot fiára, Karlmannra, bizá, ki hamar lázadni kezde atyja ellen, s Rastizzal szövetkezék. Talán akadálynak nézék a hű Privinát, mert 859-ben megölék a morvaiak. Fia Koczel a királyhoz menekülvén, 861-ben lön utódja atyjának, de nem egész birtokában, minthogy attól a Dudleipi ispán-megye elszakittatott. 2) Koczelnél Mosapurkban még 865-ben tölté a karácsont a salzburgi érsek, Adalvin, ki azon évben egy egyházat is szentelt föl ott. Ez az Adalvin mondhatá, hogy »a salzburgi egyház már 75 éve igazgatja a pannóniai egyházakat, a mikor valami Methodius nevü görög föltalálván a szláv írást, a latin nyelvet, a római egyház tudományát s a pápai latin leveleket meg azok tekintélyét, a kik a misét, az evangéliumot és az isteni tiszletet latin nyelven olvassák és tartják vala, fenhéjázó bölcseletével alá nem nyomta a népnek szláv része előtt.« 3) 'J Conversio Bagoarioruin, 11. -) Dixdik, Maehrens alig. Ge ch. I. 142. 3) Conversio Bagoariorum, 12.