Századok – 1876

HUNFALVY PÁL: Magyarország etnographiai képe a frank-német uralkodás korában 357

HUNFALVY I'ÁLTÓL. 371 A Privina és Koczel lierczegsége (ducatus), mert így nevezték, ') nyomós etlinographiai adat Magyarországra nézve. Területének nagyságát az mutatj:i, liogy benne volt Pettau (Bettovia) a Dráva mellett a mai Stiriában meg Pécs (ad Quinque Basilicas, vagy Quinque Ecclesiae) a mai Baranya-megyében. A Szala vagy Zala folyó melléke szíve vala ezen lierczegségnek. Az ott lakott avarokat Erik bán győzé le 796-ban: s Pippin N.-Károly fia, visszatérvén a tiszai hadjáratból, ugyanazon évben a Bába és Dráva közti területnek, tehát a Pelissa (Balaton) tó környékének megmaradt avarait és szlávjait a salzburgi egyház gondjai alá bízá, mint láttuk. Egyenlő állapotba jutottak tehát az avarok közt lakó szlávok is, sőt azokat, úgy látszik, vagy az egyenlő külső viseletök miatt, vagy mert ők is pogányok valának, egynek is tárták az avarokkal. Sok nem volt a megmaradt nép, mert azt olvassuk, hogy a kivert hunok, azaz avarok, után beköltöző szlávok kezdének imitt-amott lakni. 2) A salzburgi püspökök papjai és kolostorai eszközlésével bajor németek is költözének be és szaporodának, sőt az egyházas helységek nevei után menve, majdan többségre is jutának. Azon nevek ugyan is . Salapiug, azaz : Salabug, magyarúl Szala-hajlat, A rómaiak idejében is Flexum, vagy ad Flexum nevü város volt a Lajtánál, nyilván a folyónak alakjáról így nevezve. Afféle szülé azután a bajor németeknél a Salabug-ot, mint még sokkal utóbb a magyaroknál p. o. a Tiszaliajlatot Alsó-Vársány és Martfű között Szolnok-megye Tiszántúli részében. — A Szala folyó Szalafejnél kezdve Zalalövö és Zala-Egerszeg mellett Zalabérig kelet-éjszakra tart ; itt bajlatot képezvén északról délfelé fordúl sz. Grófra, Zala-Sz.-Lászlói a, Zala-Apátira, Szalavárig, míg a Balaton mocsárála vész. A régi Salabug (Szala-hajlat) tehát nyilván Szalabér helyén volt. A Privina városa utóbb Mosaburk, azaz : ') Donatio quam Privinus fccerat de sua proprietate in suo Ducatu apud Salpiugin. Privilegium Ludovici II. d. 860, febr. 20. A Conversio Bagoariorum 12.-hez való jegyzetben Pertznél. 2) Tunc vero Sclavi post Hunnos inde expulsos venientes coeperunt istis partibus Danubii diversas regiones habitare. Conversio Bagoarior. 6.