Századok – 1876

HUNFALVY PÁL: Magyarország etnographiai képe a frank-német uralkodás korában 357

370 MAGYARORSZÁG ETHNOGRAPHIÁJA. gyarországba. *) Pedig a Fekete-tenger melletti városról lévén szó arra, bogy a más viclék miért legyen Magyarország, nincsen ok. — 813-ban Krumus Drinápolyt (Adrianopolis) megvevén tömérdek foglyot szállíta az Isteren túli Bulgáriába,2) tehát, úgymond Sch. Magyarországba : pedig Drinápoly fekvéséhez ké­pest az Isteren túli Bulgária a mai Oláhország. Hozzá teszi még Seb. »Annyi keresztyénnek betelepítése, kik közt bizonyosan pa­pok is valának, nagyon előmozdítá a kereszténységet Bolgáror­szágban,« 3 ) nem vévén észre, hogy ezt maga is a Dunán túli, azaz : valóságos Bolgárországra érti, a mely nem sokára keresz­tyénné lesz, holott a képzelt tiszai Bolgárország keresztyénsé­géről senki sem tud valamit. Erről a Tiszai Bolgárságról Dümm-1er is imígy szól : Egyből-másból következtetni lehet, hogy a bol­gárok, saját országukon kívül, mely róluk neveztetik, a Duna bal partján a régi Daciát is elfoglalták, tehát az avar örökségnek legnagyobb részét eltulajdonították magoknak. 4 ) Láttuk pedig, hogy miből nem lehet azt következtetni. Legújabban is egy író megemlíti a tiszai bolgárokat, a ma­gvarok félelmességét avval tüntetvén ki, hogy a tiszai hatalmas bolgárok is kénytelenek valának nekik mint uraiknak engedelmes­kedni, — s támogatásúi Constantinus Porphyrogenitus munká­jára (De administrando imperio 13. 38. 40.) hivatkozik. 5) De az író vagy nagyon csalatkozik, vagy nem is olvasta az idézett for­rást, a melyben a Fekete Bulgariárúl (uavça ßovkyaola), t. i. a "Volga mellékiről van szó, a melybe a roszok be szoktak vala csapni. A tiszai bolgárságot Constantinus sehol egy szóval sem említi meg. Valóban érdemes utána járnunk, Engellel mi magyaráz­tatta meg így Theophanes idézett helyét? — inert a többi ') Slav. Alterth. II. 174. 2) "Fi; Bo'jX/açiav Ix£t9fc toü "KJ-ÇOV notKjj.oö = az Isteren túli Bulgariába, mi a mai Oláhország, nem a Tiszamelléki Magyarország. 3) Sch. n. o. II. 174. 4) Dümmler, Ostfraenkisches Reich. Berlin, 1862. I. 35. 5) Die Besitzergreifung Siebenbürgens durch die das Land jetzt be­wohnenden Nationen. Von Friedr. Müller. Landau, 1875. A 16. lapon és a 111. lapnak 13. jegyzetében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom