Századok – 1876
HUNFALVY PÁL: Magyarország etnographiai képe a frank-német uralkodás korában 357
HUNFALVY PÁLTÓL. 363 a bolgároknak egy csapatja (horde) a Tiszán túlra jutott s ázott lakó avarok alá vetette magát. ') Az avar birodalom fölbomolván a legyőzött avarok közül bizonyosan sokan a bolgárokhoz menekülőnek, a kiken akkor Krumus vagy Kremus (803—815) uralkodik vala, mert ennek utolsó hadjáratában Konstantinápoly ellen (814-ben) a serege bolgárok-, avarok- és mindenféle szlávokból álla. 2 ) Engel fölfogása szerint, a frank győzelem 798-ban az avar birodalomra nézve utolsó halálos döfés, a tiszai Bolgár birodalomra nézve pedig életre szólitás vala. Mert azt hiszi, hogy Kremus a tiszai bolgárokon uralkodók, ki azután Kruinus néven a thraciai bolgárságnak is ura lőn 3). Kremus tehát a frank győzelemig alattvalója, azután pedig ura a tiszai avaroknak — igy látja Engel a dolgot. De hol jette azt, nem tudom, maga pedig nem mondja meg. A byzantinús forrásokból csak annyit tudunk, hogy Czerigos után Kardamus bolgár fejedelem tizenöt évig (785—800 hadakozók a konstantinápolyi császárokkal ; s Kardamus után Krumus vagy Kremus következék. Mind ezek pedig folyvást a Dunán túli Bolgárországból intézik a hadakozást. Schafarik az Engel megtalálta tiszai Bolgárországot elfogadván, tehát forrásra nem hivatkozván, írja : »Krumus uralkodása keleti Magyarországra és Oláhországra is kiterjedt. Oláhország valószínűleg elejétől fogva tartozott a bolgár birodalomhoz : a keleti és déli Magyarország pedig csak az avar khánság megsemmisítése után (798-ban) került a bolgárokhoz. Valószínű, hogy az avar birodalom megbuktával a tiszai bolgárok is testvéreikhez, a Dunán túli bolgárokhoz, csatlakoztak, s ez által a bolgár birodalom Pestig, a Mátra és Kárpát hegyekig bővült ki.4) — Ezen alaptalan föltevéshez képest magyarázza Schafarik azután a következő tényeket is. Krumus a Fekete-tenger melletti Debelos várost kivíván 811-ben, annak lakosságát és püspökjét más vidékre (in aliam regionem) telepíté, azaz : úgymond Schafarik,Ma-Dudik, Maehrens Alig. Geschichte. Brünn, 1860. I, 98. 2) Stritter, II, 561, Crumus ingentem exercitum coegit, Avaresque et ex Sclaviniis cunctis ingentes copias collegit. 3) Engel, Geschichte des alt, Pannouiens. A 324. 1. 4) Schafarik, Slav. II. 173.
