Századok – 1876

BEŐTHY ZSOLT: Az első magyar politicai színmű és kora - II. 261

266 AZ ELSŐ MAGYAR POLITICAI SZÍNMŰ É8 KORA. illette Léva vára, melyet Menyhért 1543-tól a maga lakó helyéül foglalt le. Ennek védelmében aratta első katonai babérait. 1544-ben Esztergomból egy körülbelül 2000 emberből—janicsárokból és lovasokból — álló kóbor török csapat, a Garamon átkelve, éjnek idején lajtorjákon belopózkodott Léva városába ; a kit elől-utól talált, levágta; azután a vár kapuját megrohanta. Menyhért fölserkent a lármára, öltözetlenül kardot ragadott és a veszély helyére rontott, katonáit nekibátorította s apró ágyú- és puskatüzzel a törököket megszalasztatta. Terjedő vitézi hírén vérszemet kapván, innen kezdődik voltaképen amaz alávaló szereplése, mely egy nagy országrésznek sohasem nyugvó, megfékezhetetlen és telhetetlen ostorává tette. Csábrág várából Pálfi Péter gondnokait kivetvén, a szitnyai hegygyei erőszakosan elfoglalta ; az utóbbi helyen egy megerősített kastélyt építtetett s mind a három várát : Lévát, Csábrágot és Szitnyát rabló hajdúkkal megrakván, az egész messze környéket hosszú időn át félelemben tartotta, A murányi félkezü kapitány, Basó Mátyás, hajdúkból, rusznyákokból, oláhokból és lengyelekből összeszedett rabló hadával gazdag prédákra kecsegtető példa gyanánt járt előtte. Balassa Menyhért sem sokkal maradt mögötte. Istvánfi borzalmas részletek emlékezetét tartotta fenn a rabló kalandokból. ') Kereskedő, adószedő, vagyonosabb polgár és kisbirtokos nem vala tőle biztosságban, a bányavárosok környékén és az egész Mátyus-földén. A körmöczi veretlen aranyat szállító szekerekre lecsapkodott és a szállítókat sorra öldöstette. A megpénzelt adószedőkre rálesétett s rabül vitetvén váraiba, kifosztogatta őket. E galádságoknak igazi gyalázatos sziliét az a körülmény adja meg, hogy látszatával sem törődtek annak, miszerint némi jog érvényesítését, pör eldöntését, párt-czélok előmozdítását, vagy effélét keresik tilalmas, erőszakos eszközökkel. Még a zsákmányért sem koczkáztattak (ígyszólván semmit, mert igen kevés kivétellel fegyverteleneket, vagy legalább aránytalan erejüeket zaklattak. A legroszabb esetben biztos menedéket nyújtott nekik egyik vagy másik rabló vár. E szerepében Balassa Menyhért mivel sem áll fölebb egy közönséges rabló kapitánynál. !) Istvánfi : História XVI. 174—175.