Századok – 1876

Állandó rovatok - Magyar történelmi társulat - 235

TÀUCZA. Itt áttér az lS3!>-iki országgyűlésre: a büntető Codesre, mely »a nagy férfi életének első korszakában legfényesebb időpont volt«, s végre a liíres zalai eseményekre, melyek őt az országgyűlésből elmaradásra készték s melyet új adatokkal illustrálva ekkép fest le : »Azon általános bizalom, melylyel az egész ország Deák személyé" liez ragaszkodott, megijesztette a bécsi kormányt s a conservativ párt némely túlbuzgó tagja azt találta, hogy talán jobb lesz, ha Deák az 1843-iki országgyűlésről elmarad; ez pedig mindamellett, hogy Zalavármegye büszke volt nagy fiára, kinek fényében a megye is osztozott, nem volt kivihetetlen, mert épen ekkor tűzték ki a bekövetkező országgyűlés teendőinek egyik főpontjáúl, hogy a nemesség a megyei közigazgatás költségeiben, az úgynevezett cassa domestikában, birtokarány-Ing vegyen részt. Deák csak oly utasítással mehetett Pozsonyba, melyben a házi-adó kérdése szabadelvű szellemben oldatik meg. Arra, hogy az meghiusíttassék, csak pénz kellett, s a vagyontalan nemesek fölizgatása. A pénz előkerült, s egy bélyegzett egyéniség, Forintos, megkezdte a korteskedést az ősi nemesi adómentesség mellett, bevitte a boeskorosokat Egerszegre, s erőszakosan keresztülvitte a »nem adózunk« elvet a megyei értelmiség egyhangú nyilatkozatai ellen, megyeszerte pedig hirdette, hogy Deák a nemzet ellensége s hazaárúló, mert a nemest adófizető paraszttá akarja tenni. Az egész ország érc/te ezen csapás súlyát, és Zala értelmisége szégyclte ; Deák látta, hogy ez egyenesen személye ellen van intézve, fájt neki, hogy személye miatt a közügyet támadják meg,s visszavonúlt, sógorához a Puszta-szent-lászlói magányba. Csányi és Horvát/i, eddig legmeghittebb birátai, nem tűrték ezen állapotot, s elhatározták, hogy teljes erővel izgatni fognak az adó, s Deák-mik követté választása me -lett. Deák megkérte őket előbb, hogy halaszszák cl izgatásukat s csillapítsák le az ingerült kedélyeket, Csányi azonban barátja aggodalmait nem osztotta, az izgatáshoz értett, s annak sikerét remélte, de megígérte, hogy az izgatások esak az ügyért fognak történni, s hogy legnagyobb figyelemmel vigyázni fog arra, hogy Deák nevére még csak távolról se borítsanak szennyet vagy árnyékot. Ez volt az ígéret, de tettleg úgy folyt a korteskedés, mint más megyékben, pénzzel, borral, Deák zászlaja kitűzésével, sőt vérengző erőszakkal. Deák csak a gyiüe'3 előtti napokban tudta meg mindezt, s határozottan kijelentette , bogy ily körülmények közt a vérrel fertőztetett mandátumot el nem fogadhatja, szíve s esze cgyiránt tartóztatta a követség elvállalásától. Megírta tehát az első alispánnak, hogy a követséget még akkor sem vállalhatja el, lia a házi-adó tárgyában az igazság szent szava diadalt nyerne, s felkérte, hogy, ha megválasztását szóba hoznák, jelentse ki ezen komolyan megfontolt nyilatkozatát, sőt ha szükséges, levelét is mutassa elő. 16*