Századok – 1876
BEŐTHY ZSOLT: Az első magyar politicai színmű és kora - I. 191
BEÖTHY ZSOLTTÓL. 203 udvarukban megforduló lantost, s a kik az új valláshoz szítottak, a mívelödés eszközeinek gyarapításával hatottak a költészet emelkedésére is. De ennek űzői között csak a század vége fele akadunk előkelő származásuakra. Mesterei eladdig majdnem kivétel nélkül szegény papok, tanítók, könyvnyomtatók, jegyzők és efféle osztálybeliek voltak s csaknem mind protestánsok. Egyfelől tehát kívül is állottak a megvesztegetett légkörön, inkább az elnyomottak, mint a hatalmaskodók közé tartozván, másfelől szellemök fő irányzatából, mely a protestantismusnak minél mélyebb meggyökereztetésére tört, önként következett a jelennel való elégedetlenség, e régi rend ledöntésének s egy új megalapításának vágya és törekvése. A viszonyok kétségkívül nagyban elősegítették téritő munkájokat, melynek elhintett magvai különösen a szegénységnek országszerte keserűséggel teli, elégedetlen, már roszabbtól nem tartó, vigasztalásra és reményre óhajtozó lelkében termékeny földre találtak. Elősegítette tudományuknak nem annyira dogmai, mint erkölcsi oldala, midőn az erkölcsi reform az egész nemzetnek létkérdése volt. Emellett küzdöttek ők a szószéken, iskoláikban, nyomtató műhelyeikben és írásaikban egyiránt. Tükröt tartottak koruk elé, melyben annak meg kellett ijednie arczától, s mely — a maga tisztaságában — annak tört vonásait visszatartva, leghívebb emlékét hagyta ránk. El kell pusztulnia a régi világnak a föld színéről ! — Ez volt a XVI. század költőinek alaptétele, melynek zordon disliarmoniája ép úgy megzavarja a történeti énekek nyugodt folyását, mint a hogyan uralkodik a legelső magyar énekekben, melyekkel az új egyház katakhuménjei az igazságos isten trónját fölkeresték ; az intő, gúnyolódó, feddő, átkozódó költeményekben s a kornak első reális képeiben : színműveiben, melyeknek catastropháj ár ól mintha csak azért feledkezett volna el az író, mert annak sötét, borzalmas tudata mindenki lelkében meg volt. Mindennek, a mit maguk körűi láttak, tettek és szenvedtek, a rothadt társadalom végpusztúlását érezték szükségszerű, kikerülhetetlen következésének. A mindenféle nyomor, az élet olcsó volta s a földi javak bizonytalansága, az árúlás és liitszegés mindennapisága, a királyi családok végzetes liarcza, a nyakunkra törő és sokszor nyakunkon ülő pogány seregek, a mindenütt komor, vigasz néh