Századok – 1875

Thaly Kálmán: Jelentés a Radvánszky és gr. Csáky-levéltárak Rákóczi kori adatairól 83

THAL Y KÁLMÁNTÓL. 101 elég drasticus — válasziratban az ungvári kuruczok ugyancsak leálczázzák a pálóczi pasquill-szerzőket, s büszke önérzettel utasitják vissza a »hitiszegett« Mokcsay mocskait. Mindakettő nagyon érdekes kor- és párt-jellemző szerzemény. S a pasquilloknak még ezekkel nincs vége, mert még kettőt találunk e kötetben; egy rövidebbet 1715—20. tájáról a »nyomorult (sic) Túrócz vármegyére« s ennek nemessége egyes tagjaira, melyben ezek corruptiója ostoroztatik, s egy hosszabbat, valódi humoros érrel s elevenséggel — csakhogy itt-ott kiadhatlanúl trágár részletekkel — írva, ismét egy túróczi nemesről , Beniczky Gráborról, ugyancsak egy e megyebeli fiatal nemes: Jósa Mihály által, s ifj. b. Eévay Mihálynak ajánlva. Költ e versezet Bécsben, 1709. május 31-kén, s Beniczky Gábornak, e hatalmas túróczi Don Jüannak s egyúttal Bachus fölkent papjának egész élete csúfosnál csúfosabb kalandjait beszéli el, úgy ottlionn Túróczban s a szomszédos megyék úri házainál, mint később Rozsnyón Vay Ádám s Ottlyk György asztalánál, s Rákóczi táboraiban. A vers szerzője, Jósa, kinek írását Rákóczi titkos levelezési-könyveiből igen jól ismerem, e fejedelemnek egyik udvari ifja, majd hadsegéde volt : de a trencsényi harcz napján jóitevő urát gyalázatosan elárúlva, az ellenséghez szökött, s másnap már kalaúzként lovagolt Heister üldöző csapatai élén, azokat egyenest a fejedelem főhadi-szállására s a podgyászvonatra igyekezvén vinni. Méltó e gúnyvers az eszes, de jellemtelen ifjúhoz, — ámde méltó hőséhez Beniczky Gáborhoz is. Ezen úri ember, ki valaha, fiatal korában, Thökölynek fegyvernöke volt, ennek szerencséje halványúltával elállott ura mellől, s hazamenvén Túróczba, ott családjáért, értékéért megyei tisztségekre tették, végre alispánná emelték. Majd hadi-biztossá, s a kuruczvilág kiütvén, b. Révay Imre ezredének alezredesévé, s utóbb gr. Bercsényi seregében hadbíróvá lőn : de részint képtelen részegeskedése, részint pedig Don Juani kalandjai közben ért csúfos megpálczáztatásai s egyéb megbecsteleníttetései következtében mindezen hivatalait elveszté, — s utoljára, mint láttuk, Jósa Mihály pennájára került ; sőt még egy más, névtelen pasquill is énekel róla, mely Radvánszky Jánosnak 1708-ban az egri táborra, pecsét alatt, levélalakban küldetett meg. Ezt már nem