Századok – 1875

Pesty Frigyes: Jelentés a Zólyom-megyei és uradalmi levéltárakról 73

80 ZÓLYOMMEGYEI S U BAD ALMI LEVÉLTÁRAK iratnak. Ugyancsak 1557. év alatt találtatik az esztergomi káptalannak transsumptuma, tartalmazván Fülöpnek, Turclius comes fiának 1310-ben történt Jakab, Péter és Pál Hochol comes fiai elleni protestatióját az ellen, hogy ezek Yeszterczeháza fölött egy darab földet magok részére eltulajdonítottak. A mint ezekből kitűnik, ezen községek levéltárai szorosan csak a magok ügyeire vonatkozó adatokat tartalmaznak, a mi meg nem lephet, minthogy nagyobb városi levéltárakban is a tapasztalás meglehetősen ugyanez. Egyetlen kivétel volt a nevezett községek privilégiumai közt Zsigmond királynak egy hártyás oklevele, melynek tartalma egészen csak Heves vármegyére vonatkozik, melyben Sáp község felett történik rendelkezés, és Mikiid bán említtetik, ki a 13-ik században egy monostort alapított — tán Hatvan-monostort — ezen megyében. Zsigmond királynak ezen nagyterjedelmű oklevelében, melyről csudálkozhatni, miként került ezen községek levelei közé? a 13-ik századbeli alapítvány csak értelme, de nem teljes szövege szerint foglaltatik, és így nem volt módomban az Árpádkori oklevélgyűjteményt evvel is szaporítani. Az általam itt szóba hozott kiváltságos községek nagy szorgalommal, sőt féltékenységgel őrzik okleveleiket, és ezeket évenként Szent-István király napján a ládákból kiveszik szellőztetésre, és ismét gondos visszarakásra. Ezen dicséretes szorgalom daczára, Pojnik községet mégis azon baj érte, hogy oklevelei mind nedvesek, annyira, hogy lia azokat mielébb szárazabb helyen nem fogják őrizni mint eddig, rövid idő alatt teljesen olvasliatlanokká lesznek. A beszterczebányai városi levéltár ismertetését a társulat avatottabb tollból veszi, — részemről csak azt kívánom megjegyezni, hogy a leveltár rendezettsége minden elismerésre méltó. A szépszámú Árpádkori oklevelek, melyek itt találtatnak, máimind ki levén adva, ez alkalommal azokra nem volt tekintet. A kik magyar-lengyel viszonyokra vonatkozó történeti adatokat keresnek : e helyről nem fognak üres kézzel távozni. Mintha valamely levéltár gazdagsága, a helynek történeti nevezetessége, a későbbi korra is átörökítené a történettudomány iránti érdekelt» séget, — e város lakói is elődjeik, őseik emlékét mindig m el e-