Századok – 1875

Foltényi János: Szíhalom község pecséte 1706-ból 65

TÂllOZA igen díszes kiadásban. E különlenyomat mintegy 130 nagy 8-ad rétű lapra terjed, de mivel csak 200 példányban készült, és a szerző beszterczei püspök úr tulajdonát képezi, könyvárúsi úton nem kapható. O mlgának bőkezűsége — úgy tudjuk — leginkább Zólyom vármegye és Beszterczebáuya város értelmiségének kívánt kedveskedni karácsonyi és új évi ajándékúl a nagybecsű tanúlmány e külön kiadásával, mely bizonyára hosszú időkig fennmaradandó egyik legszebb emlékét képezendi a Történelmi Társulat 1874-ik évi kirándulásának. — Magyar Történelmi Tár. Az akadémiai történelmi bizottság által kiadott ezen, kisebb kútfők és közléseknek szánt vállalat XIX-ik kötete a lezajlott 1874-ik év végével látott világot. Tartalmát képezik : a.) Szilágyi Sándor közleményei »Levelek és államokmányok« 1552 —1623. a vörösvári levéltárból. A Báthoryak, Lorántffyak és Rákóczy ak levéltárának válogatott becsű darabjai, köztük nem egy valódi történelmi fontossággal bíró diplomatiai és államirat. b.) Bocskay István leveleskönyve 1605. mart. 20-kától april. 29-kéig. A kir. kamarai levéltár rendezetlen részében fölfedezte és közli T h a 1 y Kálmán. 29 distingvált levelét foglalja magában a nevezett kitűnő államférfiúnak és diadalmas fejedelemnek, a török császárhoz, tatár khánhoz, Memhet pasa nagyvezírhez, a lengyel és svéd királyokhoz, a moldvai és havasalföldi vajdákhoz, a nándor-fej érvári és budai vezérekhez, a temesvári passához, s a magyarok közül : Rákóczy Zsigmond fejedelmi helytartóhoz, Ecsedi Báthory Istvánhoz, Gyulaffy László, Csáky István stb. főurakhoz, a dunántúli vármegyékhez ; — ezen nevek már magokban eléggé sejtethetik a levelek tartalmi jelentőségét, melyekkel tehát Bocskay korának ismerete becses kútfővel gyarapodott, c.) Sándor Pá 1, I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem utolsó portai residensének naplója, följegyzései és levelezései, közli Jakab Elek. Szomorúan érdekes illustratiók a mindinkább lehanyatló erdélyi fejedelemség utolsó éveinek történetéhez, bár rövidleges, de szintén nem megvetendő értékű lit- és helyleirási részletekkel. Azonban nagyon helyén lesz vala, ha a közlő a naplót csakis t ö rt é n e 1 m i jegyzetekkel kíséri : mert ízetlen, és a legközönségesebb, országszerte elterjedt szójárásokat is mindenáron székely specialitásokúi fölerőszakolni akaró nyelvészeti észrevételeivel igen elárúlta, hogy — épen nem nyelvész! — Nagy Imre bírálatát Mosony cs Komárom vármegyéknek Sztachovics Romig pannonhegyi könyvtárnok úr által