Századok – 1875
Foltényi János: Szíhalom község pecséte 1706-ból 65
68 TÁRCZA.. készített és a magy. tud. Akadémiának kiadás végett felajánlott »Árpád k o r i térképe i«-re a történelmi osztály oly jeles és általános irodalmi becscsel bíró műnek találá, hogy annak egész terjedelemben való kinyomatását rendelte el, a különben csak kivonatos közlésekre hivatott »Akadémiai E r t e s í t ö«-ben. E határozat folytán a magvas tanulmány az »Értesítő« múlt évi 13-ik számában megjelent. Minden sorából kilátni annak : mennyire részletesen ismeri Nagy Imre a dunántúli vidék, de főként Soprony és Mosony vármegyék s a gyakori változásoknak kitéve volt nyugoti határszélek múltjának sokszor még aprólékos eseményeit is, úgyszólván minden egyes községre nézve, s mennyire otthonn van a régi geographiában, melynek pedig épen ama tájakon a Fertő tavának időnkénti átalakulásai s a folyamok változó nevei és folyása számos, csak alig megoldható problémát tár elő. Mosony vármegye helységeinek egész sorára tesz helyreigazító megjegyzéseket a tiídós bíráló, a ki különben Sztacliovics úr összeállítási szorgalmát elismeri, — bár másrészt kideríti, hogy a térképtervelő az Árpádkori Új Okmánytár újabb köteteinek adatait egyik megyére sem, — Ipolyinak pedig az Archaeol. Közi. I. kötetében megjelent épen nem mellőzhető nagybecsű okmányfejtegetéseit Komárom megyére nézve nem használta. De nevezetesebb az egyes részleteknél e bírálati tanúlmányban azon általános (bár elég szomorú) elvként Nagy Imre által számos ecclatáns példával indokolt állítás, hogy Fejér Codex Diplomaticusa után (a gyarló másolatokról vett hibás közlések következtében) »csak oly helynevet fogadhatunk el valódinak, mely még ma is használtatik, vagy mely több okmány által ma" gában Fejérben ugyan azonosnak c o n s t a t á 11 a t i k.« (186. 1.) Tehát minden egyéb helynévre nézve az eredeti oklevél megtekintésérc van utalva a feldolgozó. Figyelemreméltó továbbá Nagy Imrének azon meghatározása, hogy az Árpádkorrúl szóló megyei térképeknek nem — mint Győré, mely már kiadatott, s Mosonyé és Komáromé is, melyek szintén hasonmódra terveztettek Sztacliovics által — az illető megye mostani alakját, határait, folyamait, tavait, erdeit, mocsárait, azok jelen mivolta szerint kell előtüntetni, a régi helynevek beírásával : hanem a maitól sokszor nagyon is elütő Árpádkori határvonalakat, az akkor sokkal számosabb, illetőleg terjedelmesebb folyók, tavak, mocsárok, erdők stb. megjelölésével, a mint és a mennyire ez az azon kori oklevelek, — kivált a helyszínrajzi tekintetben oly