Századok – 1875

Botka Tivadar: Illyésházy Istvánné Erdődy Anna sírköve 59

TÁRCZA. (îl matographiája II. részében seregélyeknek (sturnus) nevezi. Szerinte szőlőfürtök is képezik a ezímert, mit Nagy szerint a Wagner közölte pecsétrajzon nem talál, de magunk sem tudjuk találni. Látszik, mily önkénynyel jártak el néha még a szakemberek is a pecséttannal ! Érdekes lenne, ha szaktársaink a már kihalt Drugoth-családnak sírköveiről, pecsétjeikről, vagy egyéb emlékeikről czimeriiket velünk közleni szíveskednének, hogy talán ezen a módon az ember-szarvas-féle rejtélyt megmagyarázhatnék, és a elenodiumúl használt emberfőnek koronás sisakká való átváltoztatása korszakát meghatározhatnék.*) Mindig reméllettük, hogy a Nápolyban annyira ismerős O v á r y Lipót hazánkfiától fogunk valami bizonyosat megtudni, a mi a Drugeth-család régi múltjára fényt vethetne; — most majd dr. II amp cl József úrhoz fordulunk, ki olaszországi múlatása alatt talán szerencsésebb leend e nemű kutatásaiban. — Már úgyis régóta készülvén ezen közleményre, tovább nem várhattunk ; ha akárhonnan valami biztos felvilágosítást kapunk, azt pótlólag ezen szakközlönyben közzé teendjük. RÓMER FLÓRIS. — Illyésházy Istváimé, Erdőd,v Anna sírköve. A xvi. század hazánkban igen termékeny volta kicsiny-és középsorsúakból nagyokká képződött új családokban, — a miről tüzetesebben máskor. E termékenység rövid idő alatt nagyban kipótolta azon ürt, mely a hazafoglalásbeli és középkori hatalmas főnemzetségek egymásra sürün következett kihaltával a magyar stemmatographiában támadott. E tekintetben az egész országban legtermékenyebb volt Pozsony vármegye, és benne a kis Csallóköz, hol mintegy egyszeri varázsütésre, és azon egy időben, addig a kicsinyek és középosztályúakhoz tartozó több nemzetség lép előtérbe, különösen három közülük szédítő magasságra : egész a nádorságig emelkedik. Több kedvező körülmény eredménye vala ezen szerencsés alakúlás, mely a Pálfy, Eszterházy, Illyésházy csallóközi, és a Mátyusföldön *) Az ungvári várpalota főbejárata felett ma is ott díszéig a Drugethek köbe vésett hét madaras czímere, valamint a bártfai főtemplom egyik befalazott gyönyörű fejérmárvány lovagszobrán (sírfedö) is ugyanezt a ezímert láttuk. Mindkettő méltó volna a gondos lerajzolásra. S z e r k.