Századok – 1875

Rómer Flóris: Régi pecséteinkről s Drugeth János 1332 pecsétéről 54

56 TÁRCZA.. még egyedüli müdarabokat is bír; de a mi 18 72-ben mindnyájunk osztatlan mélytánylását és hálás elismerésünket kivívá, az, hogy ezen hírneves család okmánykincseinek gondnokai, a minket kitűnő vendégszeretettel fogadott Máriássy Tiborcz és Máriássy Ferencz urak ő Ngaik, ezen kincsnek tiszta, száraz, biztos hajlékot készíttettek, és azj; méltó féltékenységgel őrzik is. Valóban, lelkiismeretesb kezelőkre a család ezen palladiumát nem bízhatta volna, melynek elhelyezése, berendezése éi lajstromai más családi levéltáraknak is előmintákúl szolgálhatnának. Azon rövid idő alatt, melyet Markusfalván és nevezetességei közt töltenem lehetett, figyelmemet inkább a műtárgyakra, mint az okmányokra fordítottam : mivel tudtam, hogy ezek átvizsgálása és ismertetéso úgyis a legílletékesb kezekre bízatott. A mi azonban, a mint megpillantottam, bámulatra ragadott, azama0'73 átmérőjű fiiggő-pecsét volt, mely a Róbert-Károly idejében nálunk virágzott pecsétvésésnek valódi remeke gyanánt tűnt fel előttem. E remekmű egy 1332-iki okmány (»Metales super possessione Milay«) hitelesítője : Drugetli János nádor és kúnok bírájának hivatalos pecsétje, mely bámulatos épségben jutott hatodfél századon át kezeinkre. Első perezben, elragadtatva azt véltem, hogy a hazánkban oly ritkán előforduló lovas-pecsétek egyikét volt szerencsém fölfedezni, és ezen véleményemből kiindúlva, magára a Drugeth-családra nézve különféle következtetésekot vontam le, melyek közt az is volt, hogy mivel lovas-pecséteket csak uralkodók, azok véreiből származók, vagy fenségi jogokkal felruházott országnagyok használhattak : e család is Olaszhonban, bevándorlása előtt, hasonló jogokkal bírt ; de a pecsétet húzamosban megvizsgálván, s ezen tévedésemről meggyőződvén, e helyen csak a pecsét leírását és a családról némely megjegyzéseket közlök. A pecsét körirata, mélyre vésett, csínos maiusculákkal ez : % S. IOh(Ail)nlS ° DRVGQTTI °0 P(AL)ATIiiI ° hVn(3R : s ° IVDICIS ° COM(An)OR. A zárjel közti betűk összefoglalvák az eredetiben, az S-et pedig Sigillummal feloldván, a felírás könnyen magyarázható. Ezen írás kettős kör között áll, t. i. a külső egyszerűen gyöngyözött, s a belső, moly a czírner keretét képezi, a háttérről emelkedik, egyes vonalok közt dülényes koroszlettel levén díszítve, míg az írás fele szintén gyöngyözött vonallal van körülvéve. A háttér, mely a hasonló pecséteknél rendesen szőnyegszerüleg