Századok – 1875

Rómer Flóris: Régi pecséteinkről s Drugeth János 1332 pecsétéről 54

TÁRCZA. 57 van tarkázva lombozatos kacskaringókkal : itten egyszerűen reczézett inintáv al van elevenítve. Maga a lovagnak feltűnöleg ke'pzelményes állat, pecséttanilag jobbra üget, bár a valódi lovagpecsétek nagyobb részén a vitézek balfelé iramodnak. A remekül rajzolt alak a belső kereten túl, egészen a külső keretig nyúlik lábaival, fejével, lándzsájával. Az első pillanatban lónak tartott állat a rajzolás alatt patásuak tűnt fel, és lábainak valamint testének nyúlékony volta miatt őznek vagy szarvasnak tartható. E csodateremtésnek nyaka tövénél széles szíj vagy szalag tűnik fel, melyen három kerek csat érintkezik. Innen fölfelé egy vitézt látunk, kinek jobbjában lefelé szegzett lándzsa van, balját háromszögű pajzsa födi. Arcza magyaros, bajsza hátrafelé pödörve, csúcsos szakálával egyesül. Süvegje tetején benyomott, mintegy herezegi kalapot tüntet föl, melynek tetején egyes tollak lebegnek. A pajzs a közepett elnyúló, már ismert, három csatos pólya által felső és alsó mezőre oszlik, amazon négy egymás mögött álló madarkát látunk, míg alúl három van, 2 és 1 külön sorban elhelyezve.