Századok – 1875

Szabó K.: Az Andrássy-család 1569-diki csíki adomány-leveléről 430

438 az aíldkássyak csíki adománylevele. iktássa be. *) Kitetszik ezen oklevél szövegéből, bogy Apor fia Sándor, a Sokkászon nevű helységeket, azaz a mai Kászon széki Sokvölgyét, mint magtalanûl elhalt emberek jószágait kérte föl és nyerte adományban a királytól. Ezen adományozást a csíki székelyek , ősi törvényök értelmében, mely székely örökségben magszakadás esetében sem ismer királyi jogot, teljes joggal érvénytelennek tekinthették ; a minthogy a beiktatásnak, László hadnagygyal élükön , két ízben tömegesen ellene is mondottak, a miért aztán a király elébe idéztettek, de ott megjelenni, vagy ügyöket küldötteik által védelmezni, teljes joguk érzetében szükségesnek sem tartották. A dolgok ily állásában kelt a királynak már harmadszor ismételt iktató parancsa. Mily eredménynyel járt el a királyi és káptalani ember a harmadszor is megparancsolt beiktatásban ? arról okleveles tudomásunk nincs : de biztosan merem állítni, hogy a csíki székelyek, mint a Sokvölgye ősi jogos birtokosai, ezen örökségöket a törvénytelen adományozás ellenére megtartották; mert annak legkisebb nyomát sem lehet találni ; hogy az Aporok ezen adományozás következtében valaha a Sok birtokába jutottak volna. A másik székelyföldi adományozás 1521-ben kelt. Az erd. muzeum kézirattárában megvan Majláth István erdélyi vajdának 1535. nov. 6-dikán kelt eredeti ítéletlevele, melybe szórúl szóra át van írva Szapolyai János erdélyi vajdának Székely-Vásárhelytt 1521. febr. 21-dikén kelt kiváltságlevele, a melyet Szent - Györgyi Tóth János részére, a néhai Szárhegyi Lázár András hűtlenségben elmarasztalt fiainak, Jánosnak és Ferencznek, Kisfaludon, Maros-Vásárhely mellett elkobzott s általa Tóth Jánosnak adományozott birtokrészére kiadott. E függő-pecsét alatt kiállított kiváltságlevél tartalmából bizonyos, hogy Szapolyai János erdélyi vajda az 1519-diki fölkelésben részt vett Szárhegyi Lázár testvérek kisfaludi részjószágát a helység felét, mely valóságos székely örökség volt, nemcsak eladományozta, hanem az adományos Szent-Györgyi Tóth János ezen jószágba minden ellenmondás nélkül be is iktattatott, s ennek következtében függő-pecsétes kiváltságlevelet is nyert. *) Lásd : Székely Oklevéltár I. köt. 42. 1.