Századok – 1875

Bujdosó Valentinus: I. Rákóczy György és Bánffy Dénes ágyúi 347

TÁRCZA. 351) — I. Rákóczi György és Bánffy Délies ágyúi. A műveltség-, vagy szorosabban véve a művészettörténethez tartoznak az elmúlt századokban a hazában fennállott é re z ö 111 ő d é k s ezek productumaira vonatkozó adatok is, — legyenek bár ezen utóbbiak nem szobrok vagy egyéb tisztán művészi czélú alkotások, hanem esak harangok vagy ágyúk is. Mert az utóbbiak régiségének, készítési módjának és alakjának is megvan a maga érdeke. Ugyanis az ó harangokról már egész tudományág fejlett ki, valamint az ágyúöntészet is hasonló figyelmet érdemel, és pedig először fegyvertani, s másodszor művészeti szempontbúi. A régibb századok sokkal költőibbek voltak a mi időnknél ; a mostani puszta, sima külsejű ágyúcsövektől a XVI. és XVII-ik században egészen különböző : gyakran saját névvel (medve, sas, krokodil, farkas, bivaly, bakőz, sün, kakas, fülemile stb.) bíró, ékes feliratokkal, elmés versekkel , az illető országok fejedelmek és főurak stb. czímcreivel, neveivel, jelszavaival büszkélkedő, nagy gonddal tervezett és kidolgozott művészi lombdíszítinényekkel borított ágyúkat, mozsarakat készítettek. Ugy, hogy az ilyes ágyúk valódi szobrászati miidarabok , s művészeti becscsel bírnak. Egyébiránt a Századokban ilyes régi ágyúkról már többször volt szó , — sőt e folyóirat szerkesztője, egyik ily tárgyú közleményében (»Az egri vár ágyúi és lőszerei.« Századok, 1872-iki évf. 33 7.1.) azt is kimutatta, hogy a XVI—XVII-ik században egy saját m agya r-m i 111 á j ú ágyú-faj létezett, mely csavaros-formára volt öntve. A régi magyar ágyúk közül, — sajnos, —- csak nagyon csekélyszámú jutott korunkra. Es pedig a legtöbbet nem a harcz, hanem az osztrák militarismus mübccset és kegyeletet nem ismerő haszonvágya, barbarizmusa pusztította el. A várakból ugyanis a régi ágyúkat tömegesen szállították a múlt és jelen században Bécsbe, s az ottani fegyvergyárban, érczanyagukért irgalom nélkül beolvaszták, újra önték ; s ezzel természetesen a szép ódon mübecs és a nemzeti emlék (ez utóbbi talán szándékosa 11) örökre megsemmisíttetett. Egy ily esetet, illetőleg két híres történelmi névhez kapcsolt magyar ágyú emlékezetét akarjuk most itt felújítani. Szombat h y János, később a sáros-pataki ref. főiskola nagynevű tanára, 1 777. és 17 78-ban külföldi akadémiákon járván, utazásairól naplót vezetett, melyben nem egy érdekes látott-hallott körülményt jegyzett fol. 17 78. nyarán, már visszatérő útjában, Bécsben tartózkodása alkalmából írja :