Századok – 1875

Balássy Ferencz: A Knauz N.-féle esztergomi érseki okmányt. ism. 328

330 KÖNYVISMERTETÉS. ban t. szerzőnk újabban csak tizenöt ily oklevelet födözhetett fel ezt is méltányolnunk kell, mert hazai történelmünk- s okmánytári gyűjteményünkre nézve ez is oly nyeremény, mely figyelmet érdemel. Egyébiránt, meg kell itt jegyeznünk, hogy ama tizenöt oklevélben fölül még ötvennél többre megyen azon itt közlött oklevelek száma, melyek felfödözése s első közlésének érdeme szintén t. szerzőnket illeti, habár először másutt közlötte is azokat, Hogy pedig az itt közlött oklevelek részint szerzőnk, részint mások által már másutt is voltak közölve : az mit sem von le sem t. szerzőnk érdeméből, sem e gyűjtemény becséből;*) mert valamint nem kis munka- és fáradságba került amaz okmányokat és történelmi adatokat, melyek különféle munkákban, és gyűjteményekben elszórva vannak, összegyűjteni : úgy nagy nyeremény a történettudományra nézve, ha a történetnyomozó és író azokat öszszegyűjtve készen találja a feldolgozásra. b)De e gyűjteményben nemcsak közölve, hanem több, már mások által azelőtt hibásan közlött okleveleinket egyszersmind kijavítva is találjuk. Már pedig, ha tekintjük ama fölületességet, mely Eejér kiadásaiban feltűnik, és ha vizsgáljuk ama kisebb-nagyobb hibákat vagy hibás olvasások- és kihagyásokat, melyek a Fejér által közlött oklevelek szövegeiben gyakran nagyszámmal mutatkoznak, és ha meggondoljuk, hogy az ily hibák, ha ki nem javíttatnak , többféle tévedésekre szolgáltatnak alkalmat : lehe*) A t. szerző érdeméből nem, — és ezt nem is moridá senki, — hanem igenis, a gyűjtemény érdekéből levon. Valamely okmánytár legfőbb kelléke ugyanis — legalább szerintünk — az, hogy közlései először a lehető legeorrectebbek legyenek, vagyis a tudomány és történetnyomozás mai kifejlett álláspontja sokszoros követelményeinek megfeleljenek ; és ez az érdeme Knauz okmánytárának, szívesen elismerjük, megvan. A második legfőbb kellék pedig az, hogy a gyűjtemény mennél több újat, eleddig ismeretlent adjon, — különben a történelmi anyagkészletet nein gyarapítja ; és már c követelménynek Knauz kötete épen nem tud eleget tenni. Mert az, hogy a már másutt is, nagy részt a »Magyar Sion«-ban maga a t. közlő által — tehát föl akarjuk tenni : correcte — közlött oklevelek itt újra kiadatnak : legfölebb a kényelmesebb hozzáférhetést mozdítja elő, a mi magában véve szintén érdemel némi tekintetet, de nem valami különös nyeremény, s egy ily terjedelmes okmánytártól joggal várhatunk többet. Szerk.