Századok – 1875

Pauler Gyula: „Történelmi naplók. 1663-1719. Közli Thaly Kálmán” 265

PAULER GYULÁTÓL. 269 dagon, pompában, sáros-pataki vagy munkácsi várában töltötte volna végnapjait. A szerencsétlenségben és állhatatosságban van mindig valami megnyerő ; a Catók, sőt gyakran azok is, kik csak a Catók palástjába bújtak, mindig számot tarthatnak rokonszenvünkre : míg azok irányában, kik az árral úsznak, mintegy késztetve vagyunk szigorúabban ítélni, mint máskülönben tennők, lia tetteikben valami erkölcsileg megrovandót találunk ; és így Ottlykot sem lehet a köpenyforgatás, sőt árúlás vádja alól teljesen fölmentenünk, habár tetteivel mindig azon ösvényre lépett is, mely akkor a nemzetre nézve már egyedül volt üdvös, lehetséges. Ottlyk önéletírása sok oly adatot tartalmaz, melyeket az is köszönettel fog venni, ki csak az ország általános történetével foglalkozik. Hogy pl. Homonnay Zsigmondot nem Thököly végeztette ki : egészen új adat, s az eperjesi lanienára, Caraffa szerepére nézve is nevezetes fölvilágosításokat nyerünk. A gyűjtemény becsét nagyban emelik a közlőnek jegyzetei az egyes naplókhoz, melyekben az íróknak egyes tévedéseit megigazítja, az elferdített neveket helyreállítja, a megemlített személyekről néhány ismertető szót tesz, — szóval kalaüzúl szolgál az olvasónak, minőt az Akadémia sok kiadásában sajnosan nélkülözünk, minő azonban csakis a Rákóczi-kornak oly alapos búvára lehet, mint Thaly Kálmán. Jegyzeteiből azonban mégis szeretnénk kihagyni némely tisztán polemicus helyet, melyek nem vonatkoznak tényekre, hanem csak a közlő kurucz szempontját manifestálják, az olvasót e pártszempont elfogadására vezérlik, — mit nem tartuak üdvös eredménynek, és csak úgy nem helyeselünk, mint nem helyeseinők, ha valaki az ónodi naplóhoz, Okolicsányi Kristóf halálához — (kit sebesülten, félholtan »pokróczban, mivel magával nem bírt« vittek veszteni, de előbb tüzes sínvasakkal megsütögették) valami kemény kifejezéseket csatolna a terrorizáló kuruczok ellen *). PAULER GYULA. *) Teljesen osztjuk a t. bíráló ebbeli nézetét ; mert habár, a mai szelídebb kor szempontjából ítélve, irtózva gondolunk is Okolicsányi iszonyú halálára : de ha a föllázadt vérű kuruczokat e miatt elítélnök : mit kellene tartanunk pl. VI. Károly császárról, a ki hét évvel utóbb,