Századok – 1875

Pauler Gyula: „Történelmi naplók. 1663-1719. Közli Thaly Kálmán” 265

268 KÖNYVISMERTETÉS. véve ki, — mely egy akkori nemes családnak viszontagságait oly élénken festené, mint az önéletírás. Nem foglalkozik országos dolgokkal : csak saját élményeit beszéli el, azok pedig olyanok, bogy — ablioz hasonló, — talán egy-két esetet, mint pl. a Kapyvárból való megszökést, vagy eperjesi veszedelmét kivéve, e korban száz meg száz emberen megtörténtek, csakhogy föl nem jegyezték ; de épen ez az, mi elbeszélését, legalább ránk nézve, oly igen érdekessé teszi. Ottlyk nem volt valami rendkívüli ember, sorsa sem volt rendkívüli. Ügyes embernek kellett lennie : mert kurucznál, labancznál egyformán becsületet és tekintélyt tudott magának szerezni. Az események beleragadták az akkori pártliarczokba, és 1682-től 1711-ig négyszer változtatta pártját, hitét. Eleinte névleg királypárti volt, valójában pedig indifferens néző; lett azután 1683-ban Thököly zászlója alatt kurucz, két évvel később (1685-ben) labancz. A Rákóczifölkelés kitörésekor védte Trencsényt mint labancz, lett azután ismét kurucz, Rákóczinak főudvarmestere, jószágigazgatója, nüg végre a szatmári béke után ismét labanczsággal végezte. Thaly — kinek a nemhajló Rákóczi és Bercsényi ideáljai — keményen nekiront a szegény fölvidéki nemesnek, a ki csak a lutheranusságban volt— a szónak jó és rosz, komoly és tréfás értelmét egyaránt véve — állhatatos. Nincs kétség, hogy Thalynak sokban igaza van ; de nem szabad felejtenünk, hogy a mit ő tett : tették százan, ezren, tette elvégre az egész országnak túlnyomó,óriási többsége ; és mi, a kik a kuruczvilághoz sokban hasonló időket éltünk át, fölfoghatjuk azt, mit rendes időknek gyermeke fölfogni nem igen lesz képes. Ezzel azonban nem akarjuk Ottlykot egészen tisztának mondani, nevéről minden szennyet lemosni : mert nemzeteket és egyéneket nem lehet egy mértékkel mérni. A nemzet önmagáért létezik, önmaga iránt van legszentebb kötelessége, melynél magasabb nem létezhetik. Az egyes ember azonban bizonyos elvek uralma alatt áll, melyeket vallott, bizonyos helyzetnek a rabja, melybe gyakran a körülmények taszították ; és lehet eset, hogy becsületét áldozná föl, lia mindenben nemzete után indülna. Ily helyzetben volt Rákóczi Ferencz ; és bizonyára nincs senki, a ki roszalná, hogy Rodostóban halt meg inkább, számkivetésben, mintsem hogy a viszonyokkal megalkudva, gaz-