Századok – 1875

Waltherr Imre: A Zaah nemzetség és a Saagiak történeti tanúlmány 253

256 A ZAAH0K ÉS SAAGIAK. pan fia Zovard, majd Zovardus de Yerbőcz, Z. de Magfalva, de Ordo, de Endréd, de Királ, majd ismét Zovardus de Almusnak mondatik az oklevelekben *). Az általam föntebb ösmertetett oklevelek 8-ik számában is, Celen fia Sándor Mehyinek és Saaginak is mondatik ; mily zavart idézne tehát elő az, ki a diplomaticai critica nélkül a föntebbi Zovardot hat, Sándort pedig két családbelinek állítaná. De, hogy fölvett tárgyamhoz térjek, meg kell említenem, hogy azon János mester, ki Zab Eelicziánt merényletének végrehajtásában megakadályozta, s később ugyanennek jószágait királyi adományul nyerte, a történetírók önkényes keresztelésén szintén átment : a mennyiben a merénylet elbeszélésekor őt Cselén yi Jánosnak mondjak, csak azért, mivel az oklevelek szerint nagyapja Celen vagy Chelennek iratik ; később pedig, midőn Nagy-Lajos alatt 1348-ban a velonczésekkel megkötött béke ügyletében szerepelt, Sándor ffy Jánosnak mondják, valószínűleg csak azért, mivel apja Sándor volt **) ; sőt maga Bottka Tivadar is azt állítja, mikép neve szabatosan Cselei Jánosnak mondandó. Lássuk, az oklevelekben miként fordul elő ? Az 1332., 1334., 1336-dikiban, úgy a többiben is következetesen »magister filius Alexandri filii Celen,« és ritkán Chelennek mondatik. Apja tehát Sándor s nagyapja Celen vagy Chelen volt ; a mint pedig apja neve után nem leliet családi nevét Sándorffy-nak : ép úgy nagyapja után sem lehet Celeninek, Cselényinek, vagy Cseleinek mondani ; mert nézetem szerint a Celen ép úgy egyéni név, mint Sándor, vagy János. Igaz, hogy a Celen név, a diplomaticával nem foglalkozókat zavarba hozta, a mennyiben már századok óta kiment a divatból, s okvetlenül azon kérdés merül fel : mit jelenthet az. és minő eredetű név ? Túróczi szerint a Zemein, vagy is Szemény nemzetségből származott Bélának apja C h e 1 e vagyis C s e 1 e volt, mely név a szerencsétlen II. Lajos király halála által ösmertté vált Csele-patak elnevezésben is fennmaradt, s így *) Horvát István, Magyarorsz. gyökeres régi nemzetségeiről. 108. 1. **) Horváth Mihály, Magyarorsz. története. 2-ikkiad. II. 55. 97.1.